Értünk vállalt ennyi sok kínt,

Megváltottak áldjuk őt mind.

A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle:

            "Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?"

Ő ezt válaszolta:

            "Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki:

            A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát

            tanítványaimmal."

A tanítványok úgy tettek, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor este lett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal. Evés közben így szólt:

            "Bizony, mondom nektek, hogy közületek egy el fog árulni engem."

Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként kérdezni kezdték tőle:

            "Talán csak nem én vagyok az, Uram?"

Ő pedig így válaszolt:

            "Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia elmegy,

            amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja:

            jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik."

Megszólalt Júdás is, az áruló, és ezt kérdezte:

            „Talán csak nem én vagyok az, Mester?"

            "Te mondtad"

felelte neki.

Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta:

            "Vegyétek, egyétek, ez az én testem!"

Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adja, és ezt mondta:

            "Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely

            sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. De mondom nektek: nem iszom

            mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd

            újat iszom veletek Atyám országában."

Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére.