V. FELTÁMADÁS
/ feláll a kórus /
EVANGÉLISTA
A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, odaméne Mária
Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról. Futa azért és méné Simon
Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nékik:
MAGDALÉNA
Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.
EVANGÉLISTA
Kiméne azért Péter és a másik tanítvány és ménének a sírhoz. Együtt futának vala
pedig mindketten; de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a
sírhoz; És lehajolván látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.
Megjőve aztán Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba; és látá, hogy a
lepedők ott vannak. És a keszkenő, amely az ő fején volt, nem együtt van a
lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. Akkor aztán beméne a másik
tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lét és hisz vala. Mert nem tudják vala még
az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.
Visszamenének a tanítványok az öveikhez. Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva.
Amíg siránkozék, behajol vala a sírba; És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket
fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt vala.
ANGYAL
Asszony, mit sírsz?
MAGDALÉNA
Mert elvitték az én uramat és nem tudom, hová tették őt.
EVANGÉLISTA
És mikor ezeket mondotta, hátra fordula és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala,
hogy Jézus az.
JÉZUS
Asszony, mit sírsz? Kit keressz?
EVANGÉLISTA
Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki:
MAGDALÉNA
Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tettedéi, és én elviszem őt.
JÉZUS
Mária !
MAGDALÉNA
Mester !
JÉZUS
Ne illess engem, mert nem mentem fel az én Atyámhoz: hanem menj az én
atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és
az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.
EVANGÉLISTA
Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta a z Urat, és hogy
ezeket mondotta néki.