A csillagok világa, mindig foglalkoztatta az embereket. Már a legrégibb időben voltak, akik sokat ki fürkésztek ebből az ismeretlen világból. A csillagászati tudomány minden tudományt megelőzött. Volt sok babonás, hamis elképzelés is mindig a csillagokról.

Ma az űrhajók korszakában mér műcsillagot is elő tud állítani az ember és behatol a csillagok világába. Rengeteg érdekes dolog kerül így napvilágra ebből a titokzatos magasan fölöttünk lebegő világból. Mégis akármilyen tökéletes műszereink lesznek, akármilyen sokat is tudunk róluk, egy valamit nem lehet semmiféle műszerrel kikutatni, még pedig ezt az üzenetet, amit Isten üzen általuk. Pedig a csillagok is szolgák a világmindenséget alkotó Istennek követei. Isten általuk is akar üzenni számunkra. Isten jelei ők, amik által figyelmeztet bennünket. Egyszer azt mondta Isten Ábrahámnak! Tekints fel a csillagos égre, ilyen sokan lesznek a te utódaid, akik fényleni fognak hitükkel a földön. Majd karácsonykor megjelent a betlehemi csillag, üzenve, hogy az ígéret beteljesedett. Isten jelei lesznek az utolsó ítélet előtt is, mikor lehullnak az égről, hirdetve, hogy Isten új eget és új földet teremt.

Most figyeljünk ezekre a kis jelekre, halljuk meg, mit üzennek ma este. De amikor az égre nekünk, ne csak a jelekben gyönyörködjünk, nézzünk le a földre, mi történik idelenn. És halljuk meg, hogy nekünk földön élő embereknek mit üzennek. Lássuk meg, hogy ők is az igazi csillagra, Jézus Krisztusra mutatnak. Vezessenek ezek a csillagok minket is Jézushoz.

1. Műsorunk első számában hallgassuk meg a választ azok számára, akik a

    csillagok világába vágynak, mert azt hiszik, hogy ott jobb lenne.

Párbeszéd

1.gyerek:                   Úgy szeretnék csillag lenni

A magas épen fényleni!

2.gy.               Gondolod, hogy ott jobb lenne?

Mint a földön idelenn?

1.gy.               Ott nincs munka, fáradság

Csak az örökön csillogás.

2.gy.               És a sötétség az semmi?

Azzal nem kell nekik megküzdeni?

l.gy.                 Nekik az is biztosan könnyebb

Hiszen közelebb vannak az ég Istenéhez.

2.gy.               Isten előtt nincs távolság

Legyen föld vagy csillagvilág.

1.gy.               Mégsem törődik velünk

Itt a földön mind elveszünk.

2.gy.               Ilyet csak az mondhat

Ki nem tudja, hogy karácsony van.

1.gy.               Az egyszer volt Betlehemben,

De mit kezdjek én most vele?

2.gy.               Az Úr Jézus itt van az én szívemben

Ezért olyan jó nekem idelenn.

Ha ő ragyogja be életed

Nem cserélsz egy csillaggal sem.

2. Most pedig kopogtassunk be egy csillagvizsgáló műterembe, nézzük meg, mit

    keresnek és mire lelnek.

    A napkeleti csillag.

I. rész.

Csillagász:     /Messzelátónál ül és kémleli az eget/

Rettenetesek ezek a légkori viszonyok. Az ember minden idegszálát megfeszíti, hogy láthasson valamit. Fém szeretem ezeket a fellegeket. Bár sose lenne egyse. Ezek csak árra valók, hogy elvegyék az ember elő1 a kilátást.

Segéd:           Már, hogy gondol ilyet mester, hogy sose legyenek fellegek?

Hát akkor mit eszünk? Vizsgálhatja a csillagos eget, ha nem lesz kenyér. Majd káprázik a szene, ha éhezni kell, s ott is csillagokat fog látni, ahol nincs.

Csillagász:     Buta vagy te ehhez fiam, Ne beszélj bele így nem lesz belőled soha

csillagász. Mit bánom én, ha a gabonaföldekre mindig esik, meg a kertekre, csak ott ne legyen felhő, ahol én nézem az eget.

Segéd:           Hogyne tán a mester kedvéért kivételt tesznek a fellegek?

Még mit nem szeretne ez a tudós? A tudomány csak olyan, mint a kéményfüst. Ha egy kis szél támad, lecsapódik a földre.

Csillagász:     Ne zavarj a bölcselkedéseddel. A te tudományod valóban csak füst, de az

enyém?

Segéd:           /türelmetlenül topog/ Igazán unom már ezt a mesterséget.

Inkább elmennék kapálni.

Csillagász:     Mit topogsz itt annyit? Maradj csendben, mert nem látok jól. Éppen most

valami különös jelenség mutatkozik az éren. Ilyenkor kell zörögnöd.

Segéd:           A zörgéstől láthat a mester. Vagy tán nem hallja, mit beszélnek a

csillagok, ha topogok? Ki bírna ki ennyi ideig itt mozdulatlanul ácsorogni? Estétől reggelig talpon. Majd leszakadnak a lábaim.

Csak azt akarom mondani, hogy úrnőm azt üzente, azonnal tessék jönni aludni, mert ez már mégis csak sok...

Csillagász:     Mi az a sok, ami sok?

Cseléd:          Hát csak az a sok, hogy mindjárt reggel van, és még mindig itt tetszik lenni. Ilyenkor más rendes ember már régen kialudta magát.

Csillagász:     Ne nyelvelj, hanem menj és aludj tovább. Mit avatkozol te ebbe bele?

Cseléd:          Jobb is volna, ha a csillagász úr is aludna. Akkor biztosan szebb csillagokat látna, mint így. Én már álmomban hamarabb láttam azt a csillagát, amit uram keres. Láttam egy nagyon szép fényes csillagot, amely valami nagy dolgot jelenthet.

Csillagász:     Hol láttad Jutka, hol láttad?

Cseléd:          Hol láttam? Jöjjön már aludni uram, e akkor meglátja! Álmában messzebb lát az ember, mint azon a rossz masinán. Képes három éjszaka is itt kuksolni, csakhogy meglássa a csillagot.

Csillagászné:  Hát ami sok, az sok. Nem tűrhetem ezt tovább. Tessék mindent

   abbahagyni, és jönni aludni. Teste is van az embernek.

Csillagász:     Még egy pillanatig aztán rendben van minden. Egyre biztatóbbak a jelek.

Csillagászné:  Én már nem bánom, akármilyenek is a jelek, hagyd abba és jöjj, mert

   feldöntöm az egész csillagvizsgálódat.

Csillagász:     /Örömmel felugrik helyéről/ Éljen, nagyszerű, megvan. Végre megtaláltam. Ilyet még nem látott senki.

Csillagászné: /meglepetten/ Mi az, mi az, csak nincs valami bajod? Gyere feküdj le és 

  vizes ruhát teszek a fejedre.

Csillagász:     Nem kell nekem semmi! Eljen, megtaláltam azt a csillagot, amit kerestem. Feltűnt az égen az a dicső, fényes csillag, amiről a próféták beszéltek.  Menjetek és nézzétek meg ti is.

Csillagászné:  /belenéz/ Valóban, oh de szép csillag

Segéd:           Óh, de pompás, ilyet mag nem láttam soha!

Cseléd:          Mi történt? Hát feltűnt itt? Talán ég a ház?

Csillagász:     Mi történt? Élt feltűnt a csillag Napkeletén. Ott van a csillag az égen,

amiről a próféták beszéltek. Menj csak nézz bele a gépbe és meglátod.

Cseléd:          /felmutat az égre, Kell is neked az a rossz gép/ Nézzenek csak fel az égre. Ott ragyog mi, Nem látják? Szabad szemmel is nagyon jól lehet látni. Én már álmomban megláttam most látom valósággal is.

Csillagászné: Valóban lehet látni.

Segéd:           Én is látom, mit jelenthet ez?

Csillagász:     Most már ne tárgyaljatok sokat, hanem inasgyerek szaladj a bölcsekhez,  még a lábad se érje a földet, mond meg nekik, hogy jöjjenek, mert feltűnt a csillag az égen.

Ének:              Tündöklő hajnali csillag…

Narrátor:        Az égen már eltűnt a fényes csillag, de idelenn a földön még mindig

sötétség van. Heródes király a sötétség fejedelme hall ugyan a fényes

csillagról, de el akarja pusztítani a világosságot. Azonban hiába minden igyekezete, ezt a világosságot az Ő hatalma nem győzheti le.

II. rész

Heródes:        Ej, de unalmas napom van ma. Hiába, ha az ember nem mulat, nem

élvez, ha nincs társasága, akkor mindjárt unatkozik. /kopognak/ ah, de úgy hallom, hogy közeledik valaki. Jó lenne, ha kedvemre való látogató jönne. Tessék.

Szolga:           Uram, felségen királyom, mély hódolattal jelentem előtte, hogy három napkeleti bölcs keres és kér tőled kihallgatást.

Heródes:        Mit akarnak?

Szolga:           Nem tudom, uram.

Heródes:        Akkor menj és előbb kérdezd meg őket. Addig nem állok velük szóba,  amíg nem tudom, mit akarnak. 

Szolga:           Kérdeztem uram,  királyom, de azt mondtak, hogy azt csak neked

mondhatják meg, senkinek másnak nem.

Heródes:        Akkor merjenek tovább az útjukon. Mond meg nekik, hogy nem fogadom őket.

Szolga:           Igenis uram.

Heródes:        De talán mégis jobb lett volna beengednem őket.  így nem tudom, mi  járatban voltak.

2.szolga:        Uram hívtál?

Heródes:        Ej, de kitűnő szolga vagy te. Eltaláltad az ember gondolatát is. Nem hívattalak, de éppen most akartam kiáltani, hogy jöjj be.

2.Szolga:       Boldog vagyok,  hogy eltaláltam gondolatait, Uram.

Heródes:        Fel fogom emeltetni a fizetésedet. Ment menj és mond meg azoknak

napkeleti bölcseknek, akiket szolgatársad által elutasítottam, hogy színem elé bocsátom őket. Vezessék őket hozzám Ti pedig mindketten

itt legyetek,  amíg a látogatás  tart. Sohasem tudhatja az ember, mi a  szándékuk.

Szolga:           Parancsodra uram,  király.

Heródes:        Szégyen bevallani, de félek. Ezrek és milliók hallgatnak szavamra,  palotám körül fegyveresek állnak őrt, mégis félek. Sokszor irigylem az egyszerű, szegény birkapásztort, aki nyugodtan alszik a csillagos ég alatt. Neki nincsen semmi féltenivalója. /bejön a három bölcs meghajolva/

2.szolga:        Uram, király, parancsod szerint színed elé vezettük a napkeleti bölcseket.

Heródes:        Legyetek üdvözölve, napkelet nemes fiai.

1. bölcs:         Kitüntetésnek tartjuk, hogy színed elé bocsátottal bennünket. Izrael nagy királya.

2.bölcs:          Elhoztuk neked napkelet köszöntését.

3.bölcs:          Mindezek mellett fogadd a mi szegélyes hódulatunkat.

Heródes:        Mi  járatban vagytok napkelet fiai és mi hírrel léptétek át palotám küszöbét?

1.bölcs:          Tudakozódni kívánunk nálad, uram király,  de azt szeretnénk,  ha

egyedül lehetnénk veled.

Heródes:        Két hű szolgám előtt nyíltan beszélhetsz

2. bölcs:         Azért jöttünk hozzád Izrael királya, hogy megtudakozzuk tőled, hol

van a zsidók királya, aki megszületett?

Heródes:        /felháborodva/ Micsoda kérdés ez? Hol van a zsidók királya? Nem én vagyok a király? Micsoda király felől tudakozódtok? Gondoltam én, hogy ti valami gyanús úton vágytak.  Ilyen beszédet nem tűrhetek. Azonnal bezáratlak benneteket, mert ti biztosan életem ellen törtök.

3.bölcs:          Távol legyen tőlünk, oh nagy király, hogy életed ellen törjünk.  Mi csak egy fényes csillagot láttunk feltűnni napkeleten. Láttuk azt a csillagot,  amelyről a próféták írtak. Izrael prófétái írták meg azt nagyrégen, hogy fényes csillag megjelenése fogja jelenteni a zsidók királyának a Messiásnak megszületését.

Heródes:        /megilletődve/ Vagy úgy? Nos hát akkor menjetek át a másik terembe,

majd utána nézek a dolognak és akkor minden tudtotokra adok.

1.bölcsi:         Kívánságodra, oh király /meghajtják magukat és elmennek/

Heródes:        Ez rettenetes dolog. Miért is nem tudom én, hogy van a próféták írásaiban? Mennyivel jobb lenne, ha nem kellene az írástudókat és papokat megkérdeznem. Elmulasztottam olvasgatni a próféták írásait.

Oh - pedig Izrael nagy királyai nem így voltak. Dávid én Salamon nem ilyen királyok voltak. De mit tegyek? Azt mégsem hagyhatom, hogy a királyi hatalmat így lealacsonyítsák.

1.szolga:        Uram, a parancsod teljesítettük. Az írástudók és papok éppen együtt

voltak, így hamarosan  elintézhettünk mindent. Amint elmondottuk

üzenetedet,  azonnal kikeresték a próféták könyvéből és felolvasták ahol meg van írva, hogy a zsidók királyának Betlehemben kell megszületnie.  Mikeás prófétánál van megírva ekképpen. És te Betlehem, Judának földje semmiképpen sem vagy legkisebb Juda fejedelmi városai között, mert belőled származik a fejedelem, aki legeltetni fogja az én népemet Izraelt.

2.szolga:        Szóról-szóra így van megírva uram, király.

Heródes:        Most hát menjetek és küldjétek be a bölcseket, hogy közölhessem velük a prófétai jövendölést.

Heródes:        Mit tegyek, ha valóban király született Izrael számára? akkor el kell tennem láb alól. De nem árulhatom el szándékomat, mert akkor nem sikerül semmi. Jól van... Majd elintézem. Nem járnak túl az eszemen a keleti bölcsek sem.

Bölcsek:         /bejönnek/

1.bölcs:          Hívásodra ismét megjelentünk ura, király, hogy megtudjuk válaszodat.

2.bölcs:          Alig várjuk, hogy meghalljuk a jó hírt.

3.bölcs:          Nagyobb ajándék nem érhetni ezt a világot,  mintha a megígért szabadító, Messiás valóban megszületett volna.

Heródes:        Örömmel közölhetem veletek, hogy a próféták írása szerint Juda

Betlehemében kell megszületnie Izrael megígért Messiásának. Menjetek el azért Betlehembe és igyekezzetek minél hamarabb vissza. Visszatérve legyetek vendégeim. Mondjatok el mindent, amit hallottatok és láttatok,  hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek a megszületett királynak.

1.bölcs:          Szívesen teszünk eleget a kérésnek király.

2.bölcs:          Köszönjük szívességedet.

3.bölcs:          Igyekszünk arra, hogy hullnak legyünk irántad és néped iránt, nagy

király, az ég veled /elmennek/

Heródes:        /gúnyosan nevetve/ Majd elmegyek, hogy én is tisztességet tegyek a megszületett királynak!  Na, olyan tisztességet nem látott már a világ!

                        Szolgáim, fussatok hamar, kérdezzétek meg a papokat és írástudókat, mit mondanak a szent könyvek a Messiás születéséről? /szolgák elmennek/

III. rész

Vendéglősné: Ni  ezek még alusznak? Fel kell költenem őket, mert tegnap este azt

mondták, hogy korán akarnak útnak indulni, mert még vissza kell   

menjenek Jeruzsálembe Heródes királyhoz.

1.bölcs:          /felugrik/ Ejnye, de elaludtunk. Társaim keljetek fel.

2.bölcs:          Történt velünk?

3.bölcs:          Én is alig tudok tájékozódni. Olyan különöset álmodtam, hogy alig

tudom megállapítani, hol vagyok.

1.bölcs:          Én is rendkívüli dolgot álmodtam.

2.bölcs:          Én is.

1.bölcs:          Mit álmodtál?

2.bölcs:          /vendéglősné mutat/ Nem lehet mondani, majd később.

Vendéglősné: A reggeli már régen el van készítve, tessenek bejönni, hogy azután útra

kelhessenek. Jobb lett volna kora reggel menni, mert a déli melegben  

nagyon nehéz lesz a gyaloglás.

1.bölcs:          Mindjárt megyünk, csak rendbe szedjük magunkat.

Vendéglősné: Ha szabad megkérdeznem, mit tetszettek tegnap végezni? Voltak a

  vendégfogadó háznál, ahol a kisgyermek megszületett?

2.bölcs:          Óh, az csodálatos volt asszonyom, Felejthetetlen volt az a pillanat,

amikor megláthattuk az Istentől küldött gyermeket anyjával Máriával... Senki sem szólt nekünk semmit, de valami erő arra kényszerített bennünket, hogy mi az öreg emberek, mi a bölcsek leboruljunk a bölcső előtt és áldjuk a menny hatalmas Istenét, aki meglátogatta az ő népét.

3.bölcs:          Úgy éreztük, mintha Isten szeretete áradt volna reánk az égből.

1.bölcs:          Én most már szívesen meg is halok, mert ennél  több vágyam nem

teljesülhet többé. Látták szemeim a királyt, aki megszabadítja a népét annak bűneiből.

Vendéglősné: Nagyon köszönöm kedves szavukat. Most megyek, hogy a reggelit

   feltegyem az  asztalra. Ugye beszélnek még nekem arról a csodálatos

   gyermekről is?

1.bölcs:          Szívesen. /Vendéglősné elmegy/

2.bölcs:          Álmomban angyal jelent meg és arra figyelmeztetett, hogy ne menjünk

vissza Heródeshez, mert az ő szándéka gonosz.

3.bölcs:          Velem is pontosan ez történt.

1.bölcs:          Én is ugyanezt álmodtam.

2.bölcs:          Világos jele ez annak, hogy menjünk más utón haza. Ne legyünk eszközei annak, hogy ez a király bosszúját tölthesse a gyermeken.

3.bölcs:          Menjünk, hogy minél hamarabb elhagyhassuk ezt az országot. Tudom, hogy Istennek lesz hatalma árra, hogy megőrizze ezt a gyermeket.

2.bölcs:          Az, aki a csillag által ide tudott vezetni bennünket. Az megmutatja a

maga féltő szeretetét most is.

ÉNEK:            /§ 733./           Égi csillag tiszta fénye......

Most egy vers fogja dicsőíteni a betlehemi csillagot.

                                   Ének nem zengett soha se

 “Betlehemi  csillag” vers

Most pedig hallgassuk meg, mit is beszélnek a csillagok egymás között.

Mi azt gondoljuk, hogy nekik jó dolguk van, nekik sokkal könnyebb mint nekünk, Meghallhatjuk, hogy az egész teremtett világ sóvárog a megváltás után, amit Jézus Krisztus hozott.