Angyal:                       Kicsi fenyők, elmúlt felettetek

már egy néhány év, jól megnőttetek!

már vágytok-e el innen messzire,

hol  ember él, kinek szegény szíve

Örömre vágy, mert nyomja fájdalom.

Szolgálni néki ki óhajt vajon?

Négy fenyő:   Igen, elmenni régi óhajunk.

Vezess hát minket drága angyalunk!

Angyal:                       Jól van, vezetlek. Ámde hadd-tudom,

Ki mit kíván, kit vágya merre von?

I. Fenyő:                     Az emberek közé én nem megyek.

Úgy vonnak engem nagy, magas hegyek,

Sudár fejem, hol a felhőkig ér,

Villám cikáz, bömböl vadul a szél.

Szemébe nézek, hogyha jó a vész,

Szívem viharral is dacolni kész.

Erősebb, bátrabb így leszek tudom,

Vezess ezen a szép, dicső úton.

Angyal:                       Jól van, legyen kívánságod szerint,

De vissza - vágyol nemsoká’ megint.

II. Fenyő:                    Egy pompás kastélyt látok messziről,

Az ablak tárva, pompa, fény belül.

Szeretnék állni egy teremben ott,

            Hadd rakjanak rám fényes csillagot,

Arany-ezüst díszt, pompás láncokat,

Finom cukorkát, drágát és sokat,

Hogy így ragyogni látva engemet

örüljenek nagyon a gyerekek.

Angyal:                       Meglesz a pompa, mit szíved keres,

Csak aztán benne boldog is lehess!

III. Fenyő:        Itt sétált tegnap egy csomó gyerek,

Egyszerű volt rajtuk az öltözet.

Szeretettel őket körülveszik

Mégis oly szomorú volt mindegyik.

Karácsonykor ők sok mindent kapnak,

Itt nem messze, egy otthonban laknak.

Szeretnék én köztük ünnepelni,

Hogy nékem is tudjanak örülni.

Angyal:                       Amit kívánsz, az jó szívet mutat,

Legyen megáldott választott utad,

De te, aki ott még úgy félre állsz,

Te kis fenyő mondd, hát, te mit kívánsz?

IV. Fenyő:      Magam számára mit sem kérek én,

Itt is maradnék a magam helyén,

Be jön karácsony, Jézus ünnepe,

Az én szívem hálával van tele.

Vágynám előtte azt kiönteni,

Szeretnék én szolgálni Őneki.

De nem tudom hogy, bölcsességem nincs,

Óh drága angyal utasíts, segíts!

Angyal:                       Jöjj kis fenyő, kezembe tedd kezed,

E kéz az Úrhoz téged elvezet.

Ti Többiek, szintén kövessetek,

Hogy megmutassam kivánt helyetek.