/karácsonyi jelenet/

Szereplők:

Gyuri:              13-14 éves jókedélyű,  jólöltözött fiú. Barátságos, biztos fellépésű, néha akaratlanul leereszkedő

Géza:             13 éves. Nagy bámulója Gyurinak. Csodálja és utánozza

Sanyi:             13 éves. Tisztviselő gyermek. Anyja beteg, apja vizsgálati van. Bibliás fiú, derék gyermek.

Sári:                11 éves. Sanyi húga. Jó tanuló, engedelmes kislány.

Mama:            Könnyen csüggedő, szenvelgő, sírós, beteg asszony.

Édesapa:       /szerepe nincs, a darab végén megjelenik/

1. kép.            Szín : az utca, üres színpad.

2.-3. kép.       Sanyiék otthona. A falon kereszt, sarokban karácsonyfa.

Nem látszik a szegénység, csak a hangulaton vehető észre a keserűség.

Záróének . 729. 1. és 3. verse. A színfalak mögött segíthetnek.

Történik napjainkban. /1957/

1. kép.

/Utcán. Gyuri hátizsákkal, vidáman fütyürészve megy./

/énekelve: Ne aggodalmaskodj.. /

Gyuri:  /fütyül, előre jön, megtámasztja hátizsákját a falon/:

- Hű de nehéz, phüü... /homlokát törölgeti/.

Géza:             /Jön, fütyürészve/: - Szerbusz Gyuri, a boltból jössz?

Még karácsony napján is befognak otthon, öreg Fiz?

Gyuri:              - Szerbusz. Dehogy fogtak, én fogtam be magamat. Sanyiékhoz megyek. 

Géza:             - Sanyiékhoz?!... Ahá, karácsonyi csomagot viszel. /komolyan/

Látod ez szép öregem. /Irigykedve/ Neked mindig olyan stramm ötleteid vannak. /Megveregeti a vállát./

Gyuri:              /Elégedetten/ Hát Istenem... Sanyi jó gyerek, sokszor segít a számtanban.  Most aztán meg nagyon nehezen vannak. Édesanyja beteg, édesapja a fogházban van.

Géza:             /csodálkozva/ - A fogházban? Mit csinált?

Gyuri: - Hiányzik a bank pénztárából 8.000. -forint. Ő a pénztárós, nem tudott

elszámolni, ezért a múlt héten őrizetbe vették.

Géza:                         - Sándor bácsit? De hiszen az olyan becsületes ember. Biztosan nem ő  vitte el.

Gyuri:              Én is azt hiszem. Valaki ellophatta, vagy kevesebbet fizetett be .

/vállát vonja/. Bár mit lehet tudni? Lehet, megy megszédült.

Géza:             - Megszédült? És elesett?

Gyuri:  - Dehogy te buta. Ezt úgy mondják. Ott volt előtte a sok pénz és talán

megkivánta. Lizi néni is ezt gondolja.

Géza:                         - Lizi néni? /felháborodva/ Mondott már ez a vén kávé-ménike valakiről  is jót?! Sándor bácsi nem vitte el.

Gyuri: - Lehet... lehet. Majd kiderül és szabadon engedik. De addig nincs fizetés

és nehezen élnek. Viszek nekik lisztet, zsírt, disznókostólót és cukrot.

Géza:             - Anyukádék küldik?

Gyuri:              - Ühüm. Meg még egy-két karácsonyi ajándékot. Sanyinak én külön vettem a saját pénzemből 30 méter horogzsinórt, horgokkal, buktatóval, ólommal.

Géza:             - Saját pénzeden Gyuri? Legalább egy százasod elment rá.

Gyuri:  /nagyvonalúan/ - Hát aztán? Miért ne örüljön Sanyi? Olyan sokat segített

számtanból... én meg nem szeretek tartozni senkinek se.

Géza: - hááát... azért most mégse horogzsinórra van szüksége, Hanem ruhára,

ennivalóra.

Gyuri:  - Azt adok, amit akarok, örüljön, hogy ennyi mindent kapnak.

A horogzsinór jó lesz nyáron, majd kilószámra hordja haza a családnak a halat.

Géza:             /nevet/ Ugyan... fogtál te már életedben összesen egy kiló halat?

Gyuri:              Amennyivel többet… nevetséges vagy öregem, No jössz velem  Sanyiékhoz?

Géza:             /örömmel/ -Szívesen.

Gyuri:              /vigyorogva/ Akkor vedd át a hátizsákot, majd a kapu előtt átveszem. /Felsegíti, füttyszóval elmennek/.

2. kép.

/Sanyiék lakása. Nem látásik a szegénység, esek a hangulat nyomott. Sanyi anyja a karosszékben ül, zsebkendőt emelget a szóméhoz. Sanyi az asztalnál rajzol egy kartonra színes ceruzával. Sári varrogat az anyja mellett. Bárokban egy kis karácsonyfa/.

Mama:            Szegény gyerekek… apátok talán már nem is talál engem életben mire kieresztik.

Sári:               /simogatja/ Mamuska, mamuska, nem beteg annyira.

Mama:            De sírba visz a bánat nemsokára.

Sanyi:             /felkel/ Idenézzen édesanya. Ez az én ajándékom ma karácsonykor. /Mutatja a falitáblát,  amit rajzolt, Olvassa/: "Hagyjad az Úrra a te utadat, bízzál őbenne, ő megcselekszi!

Mama:            /sírva/ - Igen... igen, de ez az első karácsony, amikor apátok nincsen velünk,

Sári:               /simogatja/ Édes mama, no, nyugodjon meg, még minden jóra fordulhat.

Sanyi: Isten még azt is megteheti, hogy... azt is megteheti, hogy... /elfordul,

öklével a szemét dörzsöli/.

Mama:            /sír/ - Ó édes fiam... ma is apátok nélkül maradunk és talán jövőre is,

ha elítélik. Kihagyott minket az Isten.

Sanyi:             Csak azt ne mondja édesanya. Még ha nem is jön hasa apuka mostanában, akkor sem hagyott e1 minket az Úr... csak próbál! /Zsebkendőt hús elő, mind a két gyerek az anyjához simul.

/Csengetnek vagy kopognak, belép Gyuri hátizsákkal és Géza/.

Gyuri-Géza:   Kezét csókolom Sára néni, szervusztok Sanyi, Klári.

Sanyi-Sári:    Szervusztok.

Mama:            /sírva-mosolyogva/ - Édes gyerekeim... hát gondoltok ránk ebben a nagy árvaságban?

Gyuri:              Anyuka csókoltatja Sára nénit, apuka üdvözletét küldi. Egy kis karácsonyi ajándékot hoztam. Sanyi segítsd le a vállamról.

Géza:             /segít Sanyinak/ Én csak elkímértem Gyurit.

Sári:               /boldogan/ Majd segítek kipakolni neked Gyuri, biztosan nehéz volt.

Gyuri:              Hát... nehéz volt, de legalább súlyemelésből tréningeztem egyet. /Bontogatja a hátizsákot./

Sanyi:             /Belenéz/ Ez valóban nehéz lehetett. Egy nagy zacskó  liszt, egy fazék zsír, egy zacskóban cukor, szalonna... kolbász. /Örülnek/

Gyuri:              /boldogan/ - Visszafelé már könyű lesz.

Sári:               /Tálcát hoz, kezdi kihordani a zacskókat./

Mama:            Gyurikám, nagyon-nagyon köszönöm. Ki hitte volna, hogy rászoruljunk éppen mi egyszer mások könyörületére. /Sír/.

Gyuri:              /zavarban/ - Ne tessék sírni Sára néni, ez nekünk kötelességünk, hogy  segítsünk egymáson. /Felbuzdulva, ügyetlenül érvel/. Ha majd mi  leszünk bajban, biztosan Sára néniék segítenek rajtunk először. /zavarban/. Persze nem ezért küldték Anyukáék…

Mama:            Tudom - tudom Gyurikám,  jó szívvel adtak a magukéból.

Géza:             /kotnyelesen/ Meg aztán Gyuriék könnyebben is adnak, mert visznek nekik a betegek…

Sári:               Akárhogy is van, az szép volt, mert alig van a spájzba valamink. Úgye

tudtátok?

Gyuri:  /bólint, nem felel./ És a kesztyű Sára nénié /odaadja/, az a sál Sárié.

/Köszönik/. Ez a horgász-felszerelés pedig a tied Sanyi, jó lesz, mi?

Sanyi:             Köszönöm Gyuri. A nyáron lehet, hogy dolgoznom kell és kenyeret keresni, de azért szeretném megáztatni a horgokat is a folyóban.

Géza:             /lelkesen/ - Tiszta nylon,  öregem. Öt kilós halat is elbír. Én két prima

nyelet adok neked hozzá. /Sanyi mosolyog, köszöni/.

Mama:            /Nézi őket, mosolyog a buzgalmon. Felkel, meggyújt egy kis gyertyát a karácsonyfán. Visszaül, a fára néz és a szemét törölgeti/

Gyuri:              Jaj, már alig várom, hogy otthon nálunk is égjenek a karácsonyfa  gyertyák. Sífelszerelést várok, bakkanccsal, ruhával együtt) - talán a kerékpárt is megkapott az idén.

Géza:             Én bélyegalbumot és fényképezőgépet várok... és egy nagyon szép könyvet. Ha ezeket megkapom... semmi más nem kell nekem.. /körülnéz, látja a szótlan arcokat, elszégyelli magát./

Gyuri:              /kincs zavarban/ - Na tessék sírni Sára néni kérem... /csend/ /órájára néz/

nekik el is kell mennünk már.                                                             '

Sanyi: Várjatok, hadd adjak én is nektek valamit.

Gyuri:  - Géza: Nem, nem. Szó sem lehet róla. No igazán ne, Sanyi.

Sanyi: /a fiókból előhúz 2 falitáblácskát/ Ez a tied Gyuri, ez a tied Géza.

Géza:             /olvassa/ - Nagy örömöt hirdetek néktek...

Gyuri:  / ” / - Ma született néktek a Megtartó.

Sanyi:             Ma nekünk ez az egyetlen örömünk. A jászolban született Úr Jézus. Őbenne van a mi reménységünk és vigasztalásunk.

Mama:            /zokog/ Édes fiam, drága kis fiam, bárcsak én tudnék hinni ennyire.

De most nagyon kishitű lettem.

Sanyi:             Ugye nem haragusztok, ha azt mondom, hogy a jászolban fekvő kis Jézus most nekem többet ér, mint egy kerékpár vagy fényképezőgép… 

Gyuri:  /csendesen/:  - Nem haragszunk Sanyi.

Sanyi:             Nekünk a mai szomorú karácsony estéhez erő kell és ezt csak tőle kaphatják. Édesapának is kell odabenn a rácsok mögött, és ezt Jézustól kérhetjük. És tudom, hogyha elérkezettnek látja az időt ahhoz, hogy véget vessen a mi megpróbáltatásunknak, akkor visszahozza nekünk  édesapát.

Mama:            /szemét törölgetve/: - Ugye visszahozza kisfiam…?

Sanyi:             Az egész karácsonyból Jézusnak örülök igazán. Nézzétek, ma délután mennyi ígéretét felírtam erre a papírlapra!

Sári:               Olvasd Sanyi!

Sanyi: /olvassa/ “Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

“Amit csak kértek ás Atyától az én nevemben, megadja néktek. -

hallod édesanyám?” E világon nyomorúságtok készen, de bízzatok én meggyőztem a világot." És a legnagyobb: “Nékem adatott minden  hatalom mennyen és földön”. Halljátok, ezt csak ő mondhatja el, a Mi Megváltónknak hatalma van!

Gyuri:              /elérzékenyülve/: Sanyi, add nekem ezt a papírt. Ma este otthon a fa alatt felolvasom én is. Jézus legyen nekünk is a legdrágább ajándékunk.

Géza:             Kéken is fel kellene olvasnom odahaza…

Sanyi: Már napok óta csak a jászolban fekvő Jézus vigasztal, mert őróla jut

eszembe a mi  szomorú életünkben, hogy mégis szeret minket a Mennyei Atya. Ha nem tesz úgy velünk, ahogy mi szeretnénk, mégis szeret. Ha erre nem gondolhatnék, engem is csak ennek a szomorúság mint édesanyát.

Mama:            /egy idő óta a táblácskáját nézi, olvassa/ - Hagyjad az Úrra a te utadat, bízzál Őbenne, ő megcselekszi... bízzál benne.../ csendesen én is a jászolra nézek és Megint bízom az Úrban... és a keresztre is nézek és bízom benne, mert ő is szenvedett... Ő megcselekszi azt velünk, ami jó... ha így is vágyónk, legyen meg az ő akarata... /kezével elfedi szemét/.

3. kép.

/Szín ugyanaz, csengetnek. Sári ajtót nyit./

Főkönyvelő:   -/belép/ Jó estét kívánok, kezét csókolom. /köszönnek/

Mama:            /nyugtalanul/ - Jó estét főkönyvelő úr. Leltározás lesz.

Főkönyvelő:   Örömhírt hozok. Előkerült az elveszett pénz nyugtája. Véletlenül  becsúszott az ellenőr írásai közé. A pénz megkerült tehát, a pénztáros úr szabad. Nemsokára itthon lesz.

Mama, Sári, Sanyi: /óriási örömben, kiáltva, össze-vissza/

 Itthon?! Ma?! Édesapa?!

Az uram! Hát szabad?! Velünk lesz?! Édes Jézusom...

Főkönyvelő:   Ünnepek után várjuk a hivatalban, bocsánatkéréssel, az elmaradt  

 fizetéssel... a régi helyére.

Mama, Sári, Sanyi: /átölelik egymást boldogan/.

Mama:            Ne, ne tessék elmenni. Egy kicsit maradjon még. /Meggyújtja a gyertyákat/. Csak néhány percre még ossza meg a mi örömünket.

Sanyi:             Énekeljünk.

Sanyi: Édesapa kedves karácsonyi énekét.

729. é 1.versei:

Im jászlad mellett térdelek, Ó Jésus, üdvösségem.

Elhoztam minden kincsemet. Mit ingyen adtál nékem.

A szívem lelkem életem,

ó fogadd tőlem kedvesen,

Ne szolgáljon, - csak Téged

Édesapa:       /Első vers végén észrevétlenül a hátak mögött benyit. Csendben mögéjük. megy és csak akkor veszik észre, amikor átöleli őket. Felugrálnak boldogan, de int, hogy énekeljenek tovább, ő is énekel./