/9 angyal kezükben gyertyával, két oldalról előrevonulnak/

Angyali előszó

1. 2000 évvel ezelőtt történt

2. A Földön, nagy volt a sötétség

3. Pedig világított a Nap a Hold is és a csillagok is.

4. Nappal is sötétség volt.

5. Az emberek szívében volt sötétség.

6. Azért mert elveszítették Istent.

7. Sok ember nem is kereste Őt.

8. De akik keresték azok sem találták meg.

9. Nem is voltak boldogok az emberek nélküle.

/angyalok félre vonulnak, helyükbe 4 pásztor jön elő./
/Leguggolnak s Tamás az egyik pásztor kockát ráz, majd kiborítja./

   /János külön áll s gondolkodik./

1. jelenet.

Tamás:           /felujjongva/Tizenkettő!/ nyújtja át Simeonnak az edényt a kockákkal, aki Jánost figyeli/

Benjámin:      Figyelj már Simeon te következel.

Simeon:         Nézzétek már Jánost!
Ez a szent már biztosan már megint azon töri a fejét, hogyan találhatná meg Istent.

Tamás:           Hagyd már abba János, gyere te is játszani!

Benjo: Van itt még egy hely számodra is.

János:                        Ti mindig csak a játékra gondoltok, - meg a pénzre, másra már nem is tudtok gondolni.

Simeon:         Dehogynem! Gondolunk a nyájra is.
Azám Tamás, bezártad a juhok ajtaját?

Tamás:           Én? Hiszen azt mindig te szoktad csinálni.

Benjo: János is utána nézhet egyszer, van rá úgyis elég ideje.

János:                        Nektek is, igaz, hogy csak a játékra.

Simeon:         De abból nekünk legalább hasznunk van, de mi hasznod van

neked a gondolkodásból?

Tamás:           Látod én most is 3 ezüst pénzt nyertem.

János:                        Csakhogy valaki az előbb elveszítette.

Benjo              Nem baj, majd máskor én nyerek.

János:                        Csak azt szeretném tudni, hogy mi örömöt találtok benne?

Simeon:         Este mi örömöt találsz abban, hogy mindig Istenre gondolsz?

Akit soha nem láttál és nem is fogsz látnia.

Tamás:           Sokat ábrándozol, de most az egyszer nézd meg, hogy be van-e zárva a juhok ajtaja.

/elmennek/

Angyali előszó /két oldalról lépnek elő/

1. Sötétségben éltek az emberek

2. Azt sem tudták, hogy miért élnek,

3. Elvesztették Istent és nem is keresték,,

4. Voltak olyanok is, akiknek hiányzott Isten.

5. Akik keresték, hívták is őt.

6. De náluk is sötétség volt.

7. ők sem találták meg Istent.

8. Élt messze napkeleten 3 bölcs ember akik ismerték a csillagokat.

9. Ők tudták meg először, hogy Isten az emberek közé jött.

/angyalok amerról jöttek levonultak/

2. jelenet.

Baltazár:        kezét szeme elé teszi és az eget fürkészi.
Mellette Melchior és Gáspár, Gáspárnak a kezében tekercs van./

Melchior:        /Baltazár felé fordulva/ Látod-e már az új csillagot?

Baltazár:        Nem még nem lehet most sem látni.

M:                               30 éve keressük és még mindig nem lehet látni, talán tévedtünk és nem is fog jönni.

Gáspár:          De az írásokban egészen érthetően lehet róla olvasni.

M:                               Akkor tévednek az írások is. Isten nem jön az emberekhez, de nem is érdemeljük meg. Ma már senki sem hisz Istenben.

B:                    Bizony mi sem érdemeljük meg, hogy Isten közénk jöjjön.

M:                               Hát az álmok is semmik, amiket álmodtunk? Hányszor láttuk álmunkban az újszülött királyt.

Gáspár:          Még ha ló évig kellene is várni, és a csillag csak akkor ragyogna fel, akkor is elmegyünk és felkeressük az újszülött királyt, ahogy megígértük.

B:                                Ha akkor még fog tudni mozogni a lábunk. Vegyétek a tekercset és menjünk hazai

Gáspár:          És ha reggel a csillag megjelenne?

M :                  Én örülnék, ha egy év múlva is láthatnánk!

B:                    Egy év hosszú, idő, ki tudja, hogy elérjük-e?

Gg:                 Ó Istenem, régen vérünk már, ó jöjj, ne késs!

B:                    Te megígérted és mi tudjuk, hogy te megtartod szavadat!

M:                               Mi nem tudunk megtalálni téged, de ha te a földre jössz, akkor megtalálunk. A mi időnk már letelt. Kérünk, jöjj már, ha mi nem is érdemeljük meg,

Angyali előszó

1. Sötétség volt a földön.

2. Nem találták Istent.

3. De Istennek fájt az embert sötétségben látni.

4. Ha ők nem is tudták megtalálni, Isten mégis kereste őket.

5. Isten maga akart a földre jönni.

6. De nem mint hatalmas Isten, hanem mint kisgyermek.

7. Ezért küldött egy angyalt a földre.

8. Az angyalnak egy fiatal lányhoz kellett mennie, akit Máriának hívtak.

9. Názáret városában élt és jegyese volt Józsefnek, egy ácsmesternek.

3. jelenet

József:           Mária, nekünk nemsokára Betlehembe kell mennünk!

Mária: Betlehembe? Miért?

J:                                A római császár parancsolja, minden embernek népszámlálásra kell mennie, abba a városba, ahová családja való.

M:                   De Betlehem messze van és mi Názáretben lakunk!

J:                                A mi családunk Dávid családjából származik, -a tied is és az enyém is.  Ő nagy király volt. De mi? Csak kézművesek vagyunk. A mi családunk nem lehet többé büszke.

M:                               Miért nem? Ha Isten akarja e mi családunk lehet olyan dicső, mint azelőtt és talán még dicsőbb.

J:                                Neked igazad van. Isten is megígérte, éppen az utolsó szombaton ismét hallottuk. Ha Dávid meg is halt, de utódai vannak. Azoknak királyoknak kell lenni.. Ezt Isten a mi Atkánk mondta.

                        És Isten maga lesz ennek a királynak az atyja.

M:                   Mit akarsz ezzel mondani, József?

J:                                Ki tudhatja, mit fog tenni Isten?
De megyek munkához látok, megcsinálom az asztalt, amit megrendeltek, /elmegy/

/Egy angyal a másik oldalról Máriához lép/.

Angyal:           Üdvözlégy Mária!

Mária: /Megijed/ Ki vagy te?

Angyal:           Áldott vágj te az asszonyok között!

M:                   Kiről beszélsz? Nem értem, mit akarsz?

Angyal:           Ne félj Mária!  Azért jöttem, hogy neked jó hírt mondjak!
Isten fiúgyermekkel ajándékoz meg nemsokára. Nevezd nevét Jézusnak.     Az a gyermek nagy lesz, király lesz, mint Dávid, és még nála is nagyobb lesz, örökkévaló király lesz.

M:                   Hogyan lehetséges ez?

Angyal:           Isten maga lesz a gyermek Atyja, ezért Isten Fiának fogják nevezni őt, /elmegy/

M:                               Isten Fiának az én gyermekemet? Isten, maga lesz az Atyja gyermekemnek? Mindez nagyon szép, nagyon jó, légjen meg ügy,

ahogy Isten akarja!

J:                     - Belép - Mária, valami látomásom, volt, munkám közben.

Talán Betlehemben meglátjuk az Isten Fiát. A próféta is azt mondja   Betlehemben kell megszületnie.

M:                   Igen, József, meg fogjuk őt látni Betlehemben.

J:                     Te is ezt mondod ? Honnan veszed?

M:                   Az angyal mondta nekem. Az én gyermekem lesz.

J:                     Mária!

M:                   Isten maga lesz az atyja és Jézusnak, szabadítónak kell neveznünk.

J:                    Úgy látszik, a császárnak azt kell tennie, amit Isten akar!

M:                               Valóban, az ő parancsa nélkül sohasem gondoltunk volna arra, hogy Betlehembe menjünk.

J:                     Akkor legyen meg , amit Isten akar.

Angyali előszó

1. Az idő elközelgett.

2. Eljött a nap, amikor Máriának és Józsefnek Betlehembe kellett menni.

3. Több napig vándoroltak.

4. Mert nekik nem volt pénzük kocsira.

5. Nagyon elfáradtak a hosszú úton.

6. Végre megérkeztek Betlehembe.

7. Kerestek egy házat, ahol szállást kaphatnának.

8. Egy házat, ahol Isten Fia megszületett.

9. De az emberek kivetették Istent maguk közül, szegénynek találták.

4. jelenet

Fogadós:       Igy még soha nem telt meg a házunk!

F.-né:  IM        Hálásak lehetünk a császárnak a népszámlálásért, sok pénzt szerzett

nekünk. Szerencse, hogy az új házunk elkészült! /kopogtatás/

Fogadós:       Ki az? /gyermekéhez/ menj ki már! Akárki jön, már nem tudunk

szállást adni!

Fogadósné:   De olyan sötét van odakint! /Gyerek bejön/

Fogadós:       Ki volt?

Gyerek:          Egy asszony és egy férfi. Olyan szépen kértek, hogy adjunk szállást!

Fogadós:       Nincsen szállás, nincs az egész Betlehemben.

Fogadósné:   Ha egy kicsit össze húzódnánk, lenne hely!

Fogadós:       Nem lehet már jobban.

F.-né:              Nem hagyhatjuk őket kint az éjszakában.

F.-:                  Nincs hideg, nem fognak megfagyni!

Gyerek:          A férfi mondta, hogy már mindenütt voltak.

Fogadós:       Esetleg összeszorulunk, ha jól megfizetik. /Gyerekhez/

Mit gondolsz, van pénzük?

Gyerek:          Nem tudom, de olyan furcsán néznek ki.

F.:                   Azt akarod mondani, hogy szegények? Nincs hely! /Asszonyhoz/

Eredj és küld el őket!

F.:                   /gyerekhez/ Hogyan jöttek? Kocsival, lóval?

Gyerek:          Azt hiszem gyalog.

Fogadós:       Honnan jöttek?

Gyerek:          Valami Názáretből, de azt tudom, hogy Galileából.

F.:                   Akkor Názáretből. De hiszen akkor több mint egy hétig kellett jönniük!

Fogadósné:   /visszajön/ Olyan fájdalmat jelent nekem, ez a két ember!

F.:                   Ugyan miért?

Fogadósné:   Az asszony gyermeket vár.

F.:                   De honnan adjon szállást?

Fogadósné:   Én már elküldtem őket az istállóba, mégsem hagyhatjuk őket kint.

Fogadós:       Ezt megtehetjük, így még jót is teszünk vele!

Angyali előszó

1. Sötétség volt a földön.

2. De ezen az éjszakán Isten világosságot gyújtott.

3. Az embereknél azonban nem volt hely a világosság számára*

4. A világosság egy istállóban jelent meg.

5. A világosságot Jézus Krisztusnak hívták.

6. Mária volt az édesanyja.

7. Kis gyermekként született Betlehemben.

8. Olyan volt egészen, mint a többi gyermek.

9. Mégis Isten Fia volt.

5. jelenet

Benjámin:      /Simonhoz/ Ne aludj, te vagy a soros?

Simeon:         Nem megy most nekem a vigyázás.

Tamás:           Téged nem Jánosnak hívnak, aki mindig ül és álmodozik!

Simeon:         Nem tudom , de ez az éjszaka olyan különös!

Benjo: Talán vadállatok vannak a közelben.

Simeon:         Nem tűnt fel nektek, hogy milyen csendes az éjszaka?

János:                        Látjátok azt a csillagot a város felett?

Tamás:           Mit jelent ez?

/Ebben a pillanatban angyalok vonulnak gyertyával a kezükben és éneklik: Dicsőség mennyben az Istennek. Körülveszik a pásztorokat. Pásztorok a földre esnek./

1.angyal:        Ne féljetek, mert íme nagy örömét hirdetek nektek.

Megszületett Jézus, a Szabadító.

Menjetek és keressétek meg!

Egy istállóban találjátok meg a gyermeket, jászolban fekve.

Ez lesz a jele. /elmennek/

János:            Ő, Uram, hála neked, hogy mi ezt megérhettük.

Simeon:         Az Üdvözítő megszületett!

Tamás:           És mi téged mindig álmodozónak tartottunk és kinevettünk.

Benjo: De induljunk és keressük meg őt!

János:                        De vigyünk neki valamit!

Simeon:         Én egy korsó tejet viszek.

Tamás:           Nekem van egy kis spórolt pénzem.

Benjo: Nekem meg egy jó meleg bundám.

János:                        Én meg kedves bárányomat adom oda.

Angyali előszó

1. A pásztorok nagyon siettek.

2. Látni akarták a gyermeket.

3. A föld már nem volt sötét többé.

4. Isten maga teremtett világosságot.

5. A pásztorok látták először a világosságot.

6. De a bölcsek is meglátták a világosságot.

7. Ők is elindultak.

8. Látni akarták az újszülött királyt.

9. Szegényeknek és gazdagoknak, egyszerűeknek és okosoknak így született meg a   

    világ üdvözítője.

6. jelenet

/Angyalok énekelnek, középen egy kivilágított csillagot tart a kezében./

Mária és József a jászolbölcső mellett.

Mária: Ki értheti meg Isten tetteit? Isten Fia egy istállóban született.

József:           De ez az istálló a legszebb palota lett általa.

/Kopogtatnak, pásztorok jönnek/

János:                        Keressük az Üdvözítőt, aki ma született.

Mária: Jöjjetek, lássátok, itt van akit kerestek.

/Pásztorok térdre esnek/

Tamás:           Kedves Üdvözítő, köszönjük, hogy eljöttél!

Benjo: És, hogy istállóban és nem palotában születtél.

Simon:           Mi szeretünk és imádunk Téged.

János:                        Fogadd tőlünk, amit hálából hoztunk Neked.

Mária: Köszönjük nektek!

/Jönnek a bölcsek/

Baltazár:        Keressük az újszülött Isten Fiát.

Melch: A csillag itt állt meg az istálló fölött.

Gáspár:          E fölött az istálló fölött és nem a palota fölött, ahol mi gondoltuk.

Baltazár:        Mi mégis nagyon őrülünk, mert megtaláltuk, aki annyira vártunk és kerestünk.

Melch: Nem volt útunk hiábavaló.

/Letérdelnek/

Gáspár:          Ó, Jézus, Király, dicsőség, tisztesség néked!

Boldogok vagyunk, hogy megtalálhattunk Téged!

Fogadós:       Világ üdvözítője, bocsáss meg nekünk, hogy istállóba küldtünk.

Fogadósné:   Ezután mindent megteszünk amit megtehetünk érted.

Gyerek:          Hálát adunk és köszönjük neked, hogy a sötét világra fényességet hoztál!

/Mind énekelnek/