Karácsonyi álom
Szereplők:
András - pásztor
Peti - pásztor
Bandi - pásztor
János - pásztor
Gáspár, Menyhért, Boldizsár - napkeleti bölcsek
Öreganyó
Öregapó
Mária
József
Angyal
ELSŐ FELVONÁS
(A szereplők tüzet raknak, kondért igazítanak föléje, főznek.)
András fa székre áll, s a távolba néz)
Haj, mennyi nép! És mind Betlehemnek tart.
Öreganyó (Petitől egy kupa vizet vesz át. S csurgatja a kondérba.
Egyszercsak meghökken) Micsoda moslék ez?
Peti Nincs tisztább a kútba, öreganyám. Mán délbe zavaros vót.
Öregapó Nem baj a. Annál sűrűbb a leve. Úgyis kevés a hús, amint látom.
Öreganyó Csak egy bárányunk, az is a Petié.
András Bemehetne kend a városba. Üljön kend szamárra.
Nézze meg kend, hogy mi van odabe; búcsú-e vagy országos vásár?
Osztég vigyen be magával sajtot: adja el.
Öregapó (minden mondatra) Értem.
András Értette kend?
Öregapó Hogyne értettem volna. Juhok mentek a tilosba.
Megnézem, hogy nagy-e arra a sár?
Csak azt nem értem, hogy micsoda vasajtót adjak el.
András (bosszúsan vakarja a fejét) Mondja el neki, öreganyó.
(Az Öreganyó néma-beszéddel magyaráz, míg a következő jelenet lefolyik. Aztán tarisznyát akaszt a nyakába, botot ad a kezébe, szűrt is ad reá Gáspár, Menyhért, Boldizsár jönnek jobbról.)
Boldizsár (a színfalon kívül)
Hé, emberek, van-e friss vizetek?
András Friss is legyen?
Boldizsár (belép)
Hamar egy kupát, kérlek, töltsétek!
András Az egész kútba sincsen annyi már!
Gáspár Egy ital csak van?
András Hát annyi még kerül, de meg kell várni, míg az iszapja leül.
Menyhért Úgy kell, mint a papnak az ámen. Messzire van-e még az a Jeruzsálem?
András Betegnek messze. Egészségesnek közel.
Gáspár Estig csak oda lehet jutni?
András Oda. Nem is kell futni.
Menyhért Ember, de ismerős énnekem a képed. (tűnődve)
Én uram teremtőm, hol láttalak téged?
András Nem tudom. Talán a minap Betlehembe
Boldizsár (az imént az útra nézeti most visszatér Andráshoz)
Ki most ott a király?
András Hát ugyan ki volna: Heródes úr, hogy az Isten növesszen füvet a feje fölé.
Gáspár Született-e fia annak mostanában?
András Nem vagyok én bába.
Boldizsár Hát valami szegény üldözött királyné nem járt-e felétek?
Mind Üldözött királyné?
András Még olyat se láttam, aki ül békében aranyas székében.
Menyhért Hát azt a csillagot, azt se láttad volna?
András Azt a nagy üstököst? Hogyne láttam volna?
Tegnap este tűnt föl, s tündökölt nagyszépen.
Mint egy fényes zászló, úgy állott az égen.
Boldizsár Mit tudtok ti erről az égi csodáról?
András Hát... beszélnek mindent: időváltozás mi, főképpen a császár közeli haláláról,
nemzetünk hamar szabadulásáról.
(Mária jön Józseffel balról. Mind a kettő a szentképek szerint való alak, de a szentsugár nincs a fejükön. Márián persze bő a ruha. József karjára nehezedve fáradtan és sápadt arccal, szemét mindig a földre sütve közeledik. Kezében kosár. Kebelén rózsaszál.)
József Jó emberek!
Egy korty vizet kérünk.
Nem várhatunk, míg a városba beérünk.
András Jó ember, kút van itt, de víz bizony alig. Ilyen sárosát az ember nem ihatik.
József Van talán vizetek korsóban, tömlőben.
Peti Van ám amott, abban az égi felhőben.
(a vödörre néz)
Várjatok csak kicsit, s jót ihattok talán.
József Nemigen várhatunk: be kell érnünk korán.
Bandi (a vödröt fölemelve nézi)
Talán a színéről már így is ihatnak. (átnyújtja Józsefnek)
Mária (Józsefhez)
Adj, kérlek, adj ennek a szegény állatnak.
András (Petinek)
Itasd meg azt a szamarat.
Gáspár (távolacskán Mariától letérdel)
Nem tudom, mi lelte a térdemet. (másik térdét is lebocsátja)
Menyhért Nekem is úgy elnehezült. (letérdel)
Boldizsár Nekem is (letérdel)
József (Andráshoz)
Mondd csak; vannak-e már sokan Betlehemben?
János (legyint)
A hangya-zsombék se nyüzsöghet különben.
Mária (Józsefhez)
Istenem, csak szállást találjunk még márna.
József Találunk, mielőtt még a nap leszállna.
Öreganyó (Andráshoz)
Adja ide ezt a vén kulacsot nyomban.
Ez a szegény asszony majd eleped szomján.
József Elég ennek annyi, mint egy kismadárnak.
(az oldalán lógó kókuszdió-csészébe önt s nyújtja Máriának)
Öregamyó (Máriához)
Jaj édes lelkem, hát ilyen télidőben, ilyen állapotban vagy úton-menőben!
Hol kaptok majd szállást, lelkem-liliomom?
József (megbotránkozva)
Mink ne kapnánk szállást?
András Hát bizony nem tudom, őszi vásáron sincs ennyi népség soha.
A padlás is tanya, a pince is szoba.
Az utcán tüzelnek, szalmán melegszenek.
Híd alatt, árokban szanaszét fekszenek.
Sohase volt nálunk ilyen sokadalom!
Öreganyó S hogy tik hova juttok, el nem gondolhatom.
Mária (égnek emelt arc, félig lehunyt szemek, maga elé)
A rókáknak barlangjuk van, a madaraknak fészkük.
Csak nekünk nincs-e hova lehajtanunk a fejünket?
Jözsef Hát sehol nem akadna egy szoba?
Öreganyó De még kamara se, lelkem. Még egérlik se.
József (maga elé)
Mink is az utcán vagy az árokban hányódjunk-e?
Mária (az égre pillant)
Amint az Isten akarja, úgy legyen.
Öreganyó Mondok én valamit, vándorló virágom, meghálhatsz minálunk puha
szénaágyon.
Hónap majd találhatsz alkalmasabb szállót: átadjuk mink addig néktek
az istállót.
Mária (fájdalmasan megrezzen)
András Az igaz: ott meghalhatnak.
József (elszörnyedve)
Az istállót!?
Öreganyó Azt, lelkem. Van ottan széna, szalma bőven.
Mégiscsak jobb, mint a hideg fagyos fődön.
József (elképedve néz maga elé)
Istállóban?
Mária (az égre néz)
Íme, az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem az ö akarata szerint.
Öreganyó (kíséri őket)
(Mária és József jobbra el. András éjjel két társával őrködik a nyáj felett.
Csillagfény.)
András (Félkönyéken a botjára támaszkodik s az eget nézi. Álmosan tűnődve.)
Mily különös csillag,
ez a szép új csillag,
S mint valami vándor,
magányosan ballag:
Jeruzsálem felől jön a magas égen
S felénk halad szépen.
Ki őrzi odafenn az ég csillagait?
Ki őrzi, mint pásztor a maga juhait?
(kis szünet)
Peti És ki gyújtotta meg ezt az új csillagot,
Amely a többinél nagyobb fényben ragyog?
(kis szünet)
Bandi Aki ezt a lángot az égben gyújtotta, emberi testbe is adhatna ily lángot...
Egy ember, akinek szép, nagy lelke volna, jobb rendbe tehetné a földi
világot. (letérdel)
János Égnek, földnek ura, ember teremtője, küldj ember-csillagot e szomorú földre!
Teremjen köztünk egy jóságos hatalom, kinek hajoljanak a földi királyok, mint
a virágok a füves patakparton, amerre hajlítják a szelíd hullámok, küldd el
követed, ki megtanítson élni, bízni az egekben, hinni és remélni; Ki a
lesújtottat szívére emelje; lágy kezével szemünk könnyét letörülje, s amikor
végezzük földi életünket, vezesse fel hozzád elfáradt lelkünket.
(Lekönyökölnek és elalszanak.)
(Misztikus halk zene, egyre erősödő. Teljes csillag fény. Egy angyal jön. Kifeszített nagy szárnyakon, felülről ráhulló káprázatos rózsaszínű fényben ereszkedik a magasból.)
Angyal (mosolygó arccal, nagy hévvel)
Ébredjetek, pásztorok! Örömet jelentek! A Messiás megszületett!
Gyertek velem, gyertek!
(A pásztorok félig felülve, rémületbe fagyott, de mégis örvendő arccal bámulnak az angyalra. Függöny.)
MÁSODIK FELVONÁS
(Kősziklád havas domb. A sziklák közt üregek és repedések. Barlangszerű istálló. Ennek közepén Mária öl szénán, amely úgy van összerakva, hogy a hátát is megtámaszthatja. Előtte x-lábakon álló kis hordozható jászol. Az előtérben József szekercével farag bölcsőtalpat a jászolhoz. Mikor a függöny felszáll, utolsókat csap rajta, s beilleszti a jászol lába alá, hogy a jászlat ringatni lehessen. Mind a kettő fején vékony aranydrótból való glória.
A két öreg, a pásztorok és a három király egymás után érkeznek az istállóba, a „Csordapásztorok"-at énekelve. Arcukon, mozgásukon bámulat, öröm és tisztelet kifejezése. Mögöttük egy perc múlva a három király koronásán, bíbor, bársony ruhában. Amint belépnek: mindnyájan letérdelnek. A zene elhallgat. Legelöl a két öreg térdel és a juhászok, mögöttük a királyok. András bárányt tart a nyakába körítve.)
Öregapó Áldott kis Messiás, nemzetünk reménye, köszönt először a szegény pásztor
szája!
András Üdvözlégy, egeknek földre leszállt fénye!
Öreganyó Üdvözlégy, Istennek testté vált Igéje!
Gáspár Köszöntünk, Messiás, királyok királya!
Mind (fölemelt kézzel, örvendő arccal, meleg kiáltással)
Üdvözlégy, Messiás!
András Itt ez a szép kecskebőr: teneked ajánlom, szent lábacskád meg ne fázzon,
égi tulipánom.
(Leteszi a bőrt a jászol elé. Erre rakja a többi az ajándékot.)
Öregapó Három arany, most verték, fogadjátok tőlem.
Öreganyó Ruhácskára, csizmácskára telik ebből bőven.
(Mária hátradől és ültében alszik, feje lassankint a háttér felé fordul)
József (rámutat Máriára)
Csendesen beszéljetek!
(A zene adagióra változik. Gáspár, Menyhért, Boldizsár és a pásztorok ajándékaikat Józsefhez intézett kézmozdulatokkal magyarázva rakják tovább)
Mária (összerázkódik s fölébred. Bámulva néz a pásztorokra s kezét átvonja a
homlokán)
Oh, mily borzasztót álmodtam!
(A bölcsőhöz. Arcának fájdalmas kifejezése boldogan mosolygóvá változik.
Az égre néz.)
Fiamat láttam keresztre feszítve.
Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendezik az én lelkem az én üdvözítő
Istenemben.
(A zene a felébredéskor hirtelen édes melodikusra változik.)
József (Máriához hajlik, szót vált vele és előbbre lép)
Köszönöm, édesem, a kisded nevében
(mindenki feláll)
József Mindnyájatok szívből jött üdvözletét.
Boldogok vagytok ti, egyszerű pásztorok, mert ti láttátok az Ég jövetelét.
S boldogok vagytok, ti jámbor fejedelmek, hogy megértettétek, csillag mért
ragyog?
Mert bizonnyal mondom, hogy e kicsi gyermek minden földön élő embernél
nagyobb Ajándékot hoztatok az ég szülöttének. Jézusnak ad eztán is, ki ad a
szegénynek. De kérjetek ti is az ő nevében bármit, bizton megadja az ég, ha
javatokra válik.
András Nem kérek mást, csak jó legelőt
Peti Jó termést mindenekelőtt.
Bandi Én csak egy új subát.
János Én csak egy új dudát.
Öregapó (szepegő sírással)
Kérem a Jézuskát, ha már meg kell halnunk, Még egy kis darabig... ha lehet...
hadd éljünk, Csak még öt esztendőt...
Öreganyó (oldalba löki)
Ötvenet, te bagoly!
Öregapó Vagy hatvan esztendő hadd jusson még nekünk.
József Ha az Isten jónak látja, hét megadja.
Öregapó Haj, micsoda erő szállott a lábamba.
(táncoló mozdulatokat tesz)
Öreganyó Teremtő szent Isten, ugrok, mint a labda.
Öregapó Tyuhaj!
(ugranak vagy kettőt, aztán letérdelnek)
József S ti némán álltok-e, bölcs jámbor királyok?
Gáspár Oh uram, minket az ég bőven megáldott.
(Mária ölébe veszi a gyermeket. Mindenki letérdel. Mária a bölcsőt ringatva, dajkásan altatja a kisdedet, mialatt mindenki a következő éneket énekli.)