Karácsonyi történet
Játszható: alsó tagozatos gyermekekkel
Szereplők:
6 narrátor, Gábriel, Mária, József, Angyal, 3 Pásztor, 3 másik pásztor (de lehetnek az előzök is), Menyhért, Gáspár, Boldizsár
I. Narrátor Az advent várakozást jelent:
Készülődést találkozásra.
Valaki eljött, megígérte.
Illő, hogy minden készen várja.
Akire várunk, nem akárki.
Jöttét próféták jövendölték.
A mennyből Isten küldte hozzánk,
Hatalma előtt hódol föld 5 ég.
Gábriel angyal (oltártérben állva mondja)
Az Úr felőlem úgy rendelkezett,
A kimért idő, ím, elérkezett.
Tudtul kell adnom: akaratából
Megváltót küld el, ki tisztaságból,
Szentségből s igazságból származik.
Megyek, megyek, s köszöntöm Máriát,
Ki befogadja Isten szent Fiát.
Bátorítom, hogy félelem helyett
II. Narrátor Várhassa örömmel a gyermeket.
Kinek alázata s dicsősége
Lesz a bűnös ember reménysége.
Mert Istennél semmi sem lehetetlen!
Mária (az oltártérben áll):
Lelkem az Urat magasztalja,
Mert rátekintett alázatos szolgálójára.
Ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék,
Karjaimban ringatom majd Izrael reménységét,
Dávid törzsökének legdicsőbb fejedelmét,
Népek Messiását, világ Megváltóját,
Az anyai szív legnagyobb örömét
És legnagyobb fájdalmát, (lejön)
II. Narrátor Mária az angyalt döbbenten hallgatta.
Nem értette, mégis hittel elfogadta.
A nagy feladatot angyal jelentette.
Mária az igét szívébe rejtette.
Józsefet álmában intette az angyal:
Ne foglalkozzék most egyéb gondolattal,
Hanem legyen gondos társa Máriának
S hű nevelőapja Isten szent Fiának.
Mária és József engedelmes szívvel
Megbízatásukat elfogadták hittel.
III. Narrátor A római császár nagy birodalmában
Népszámlálást rendelt minden tartományban.
Összeírás végett - császár parancsára -
Mindenki hazament szülővárosába.
József és Mária Názáretben éltek,
Ők is elindultak, Betlehembe mentek.
József Végre, végre Betlehem házai!
Nagy nehéz út volt, szinte végtelen.
Csak legyen hol fejünk lehajtani
Lesz-e szálláshelyünk ezen az éjjelen?
Mária, arcod halotthalvány.
A kapukat hiába zörgetjük
Hosszú volt az út, és későre jár.
Uram, Te jelöld ki szálláshelyünk.
III. Narrátor Hosszú volt az útjuk, nagyon elfáradtak,
A fáradságtól majd összeroskadtak.
Szállást keresgéltek, kérve, reménykedve.
De sok volt a vendég, minden ház megtelve.
Csak a város szélén, egy jó szándékú gazda,
Beengedte őket az istállójába.
Mária kis gyermekét bepólyázta,
és a jászolba fektette.
Puha szénából vetett neki ágyat.
A barmok szuszogásától meleg lett az istálló.
Mária Itt 3 város szélén, kicsi barlang mélyén
Szalmaágyon fekszik Ö, az ég fia.
Ragyogj rá csillagfény,
Földünk már nem szegény,
Karjaimban szunnyad a világ megváltója.
József Anyja lágy ölében nyugszik csendesen.
Közeljött benne az ég.
Itt van, itt az üdvösség!
Sűrű éj tovaszáll.
Itt a békekirály!
IV. Narrátor Pásztorok tanyáztak azon a vidéken.
Szabad ég alatt őrködtek az éjben.
Nyájukra vigyáztak, közben beszélgettek,
Egyszer csak hirtelen nagyon megijedtek.
Mert fényesség támadt, eddig sosem látott.
Az Úrnak angyala csak elébük állott.
Isten dicsősége sugárzott reájuk.
A mennyet küldött így szólott hozzájuk.
Angyal (gyertyával)
Ne féljetek, mert íme,
hirdetek nektek nagy örömet,
mely az egész nép öröme lesz:
Üdvözítő született ma nektek,
az Úr Krisztus, a Dávid városában.
A jel pedig az lesz számotokra;
Találtok egy kis gyermeket,
aki bepólyálva fekszik a jászolban.
IV. Narrátor Míg az angyal szólott, megnyíltak az egek,
Nagy hirtelenséggel mennyei seregek
Nagy sokasága jött, Istent dicsőítve.
Dicsérjük most is együtt énekelve.
Ének Dicsőség mennyben... (EÉ 168,1-3)
Angyal Pásztorok, pásztorok,
csodát látni induljatok!
Csillag alatt lépkedjetek,
égi fénye majd elvezet
Kis Jézuska bölcsőjéhez.
Hódoljatok jászolénál,
Tisztelettel köszöntsétek ! (Elmegy)
(A pásztorok így biztatták egymást)
1. Pásztor Menjünk el Betlehembe!
Hadd lássuk a kis Jézust!
2. Pásztor Gyerünk, siessünk!
De mit is vigyünk a mi kis Urunknak?
3. Pásztor Vigyünk neki sajtot, tejet, vajat meg
finom omlós túrocskát
Ne éhezzen se anyja, se apja.
Batyuba kötöm szegény ajándékom.
1. Pásztor Én báránybőrt viszek meleg takarónak,
meg ne fázzon a kis Jézus.
2. Pásztor Én meg legszebb fehérszőrű bárányomat
adom neki. A zsákban jól megfér.
És nem is lesz nehéz, ha hátamon cipelem.
3. Pásztor Siessünk, hogy minél előbb köszöntsük a kisgyermeket!
Ének Fel útra, ti hívek.. (EÉ 163,1)
V. Narrátor A csillag elvezette a pásztorokat a kis Jézushoz.
Süvegüket levéve köszöntötték a szent családot.
Átadták ajándékaikat Máriának,
Szívük szeretetével vették körül a kis Jézust.
Aztán térdre borultak a kisded előtt.
I. Pásztor Nincsen a világnak olyan fogadója,
Mint a betlehemi gazda istállója.
II. Pásztor Megszentelte Jézus, rangja naggyá tette.
Tündöklő szép csillag világít felette.
III. Pásztor Fogadd el, kis Jézus, szerény ajándékunk.
Dicsérjük az Urat, ki hozzánk elküldött! (Letérdelnek.)
V. Narrátor Mária a pásztorokat örömmel hallgatta.
Megőrizte beszédüket, s szívében forgatta.
A pásztorok visszatérve Istent magasztalták,
Hogy a mennyei gyermeket szemeikkel látták.
VI. Narrátor Messze napkeletről bölcsek keltek útra.
Megfigyeléseik - csillagok állasa -
Nagy királyt jeleztek, aki megszületett.
Tisztelegni nála szívből igyekeztek.
De Jeruzsálemben senki sem tud semmit.
Hívatja Heródes az írástudóit.
Tőlük tudakozva, sürgetve kérdezte:
Hol kell a Krisztusnak világra jönnie?
Az írástudók pedig mondának néki.
„Ajúdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta".
Heródes háborog, nyugalmának vége.
Gyilkos tervre készít hatalma féltése.
A bölcsek a csillag nyomába szegődtek,
Előttük ment mindig, így vezette őket.
Mikor megérkeztek, megállt a hely fölött.
Szívükbe nagy öröm, békesség költözött.
A bölcseket a csillag elvezette a kis Jézushoz.
Beléptek a házba, és ott találták a gyermeket
anyjával, Máriával. Ekkor leborultak, és hódoltak előtte.
Majd átadták ajándékaikat: az aranyat, tömjént, mirhát.
Menyhárt Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos itt lakik
a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem,
Segíts, édes Istenem!
Gáspár Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék,
afféle földi király személye.
Boldizsár Adjonisten Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.
Mária Isten hozott, kedves három királyok.
Nagyon fáradtak lehettek,
pihenjetek meg,
S mondjátok el, hogy találtatok ide.
Menyhárt Mikor a csillag jele megjelent az égen.
Elindultunk napkeletről.
Látni akartuk a megjövendölt királyi gyermeket.
Gáspár Drága gyermek, minden földi bölcsességünk
kevés ahhoz a kegyelemhez képest,
Amit Te hoztál számunkra!
Boldizsár Növekedjél testben és lélekben,
Égi Atyád dicsőségére! (A bölcsek letérdelnek.)
Ének Ím, jászlad mellett... (EÉK 161,1.6)