A vigasztalás pásztorjátéka
Szereplők:
3 fiatalabb és 1 öreg pásztor
Farkas
Angyal
József és családja
Szamár
1. Pásztor Pásztortársak, van értelme?
Így élni, e félelembe'!
Farkasoktól így rettegni'
A tűz mellett majd megfagyni?
2. Pásztor Szegényen és kifosztottan,
és sohase jóllakottan,
amíg mások esznek-isznak,
mi virrasztunk, ők alusznak.
3. Pásztor Mit fáztok és keseregtek,
farkasoktól miért féltek?
E kulacs válasz mindenre:
meleg s bátorság van benne.
(Elővesz egy kulacsot, megemeli, aztán jól meghúzza.)
1. Pásztor Azzal ugyan nem jutsz messzebb;
hajói berúgsz, mi lesz könnyebb?
3. Pásztor S ha keseregsz, mi lesz könnyebb?
Sóvárgással mi lesz könnyebb?
2. Pásztor Isten egykor megígérte, megváltót küld el a földre.
Oly szívesen köszönteném, de enélkül halok meg én.
Öreg pásztor Jaj, ti nyamvadt zöldfülűek,
kapzsik és türelmetlenek.
Kilencvenkét éves vagyok,
a pusztában majd megfagyok.
Addig ugyan nem halok meg,
míg Megváltóm nem látom meg!
(Feláll, a nép felé fordul kitárt karokkal.)
Mért élsz reménytelenségben?
Bízz Isten ígéretében!
Pásztor Az öreg milyen maradi!
Pásztor Hát ha egyszer jó így neki?!
Pásztor Nem tudja magát leinni!
(A beszédjük egyre lassabb, aztán elbóbiskolnak. Farkas lihegi körül őket, hörög, vicsorog.)
Farkas Nocsak, mennyi sok jó falat, itt a kedvező pillanat.
Elég lesz tán fél fogamra
a négy pásztor meg a nyája.
Angyal Elég ebből, gyilkos fajta,
ha az éhség gyomrod marja,
egyél füvet, havat, makkot,
de ezt a négy pásztort hagyd ott!
Mert nekik küldetésük van,
Megváltónkhoz a városba.
Farkas Téged még nem kóstoltalak,
díszcsomagban finom falat.
Angyal Angyal vagyok, nincsen testem,
de bundád megpörkölhetem!
(a csillag felé nyúl)
Farkas Jaj, jaj, most a hideg télben
más se hiányzik már nékem.
1. Pásztor (felriad)
Istók lába, öccse, bátyja,
életünkre ki tör márna?
Emitt farkas ólálkodott,
Amott üstökös gomolyog.
2. Pásztor (felriad)
Hová bújjunk, hová menjünk,
a nyájunkat hová tegyük?
3. Pásztor Kulacsom kezd kiürülni.
Hát se inni, se aludni?
Öreg pásztor Ugyan, ugyan, mitől féltek?
Angyalének csendül nektek!
Figyeld ezt az üzenetet,
nem másnak szól, hanem neked!
(Körbemutat a közönség felé, hogy
mindenki érezze, neki szól.)
Angyal A búskomorság mit használ?
Így az éjben ne virrasszál!
Kerekedj fel a Jóhírre,
indulj gyorsan Betlehembe!
A Megváltó megszületett,
és máris vár benneteket!
1. Pásztor Oda menni nekünk? Hogyan?
Palotába, ily rongyosán?
Angyal Egy szerény istállóba jött,
a szegények házai közt.
2. Pásztor Biztos vad testőrök őrzik,
kezünk-lábunk majd kitörik!
Angyal Testőre egy szelíd szamár.
Mária s József boldogan vár!
3. Pásztor Ha tüzes a tekintete?
Abba pusztulunk majd bele!
Angyal Ó, de hiszen kicsiny gyermek,
szeressétek, s ne féljetek!
Öreg pásztor E fogadtatás kell nekünk!
Megértésre vágyik szívünk!
Ó, Megváltónk és Testvérünk,
megyünk már, nem késlekedünk.
(Ének tetszőlegesen a pásztorokról)
Farkas Menjünk csak szépen utánuk,
hosszú ám odáig az út,
hátha jön egy sötét sarok,
ahol rájuk lecsaphatok!
Angyal Ejnye már, te lompos rémség,
a te hazád a sötétség?
Isten teremtett téged is,
adj hálát e napon te is!
Farkas Tán meg kéne szelídülnöm,
Megváltó jászlához ülnöm?
Farkasösztön ordít bennem,
miért kell szamárrá lennem?
Angyal Az a betlehemi szamár
nagyobb dolgot tesz ma annál,
mint amit farkas létedre
tettél egész életedbe.
Te pásztorra fogad fened,
Ő Jézusnak ad meleget.
Farkas Mesebeszéd, ángya! koma,
lássuk, hogy hol a vacsora!
(Megfordul, és megjelennek a pásztorok.)
Farkas Nocsak, minő találkozás!
Egy, kettő, három, négy fogás!
1. Pásztor Tőled már meg nem rettenek,
harcra veled már nem kelek.
Csak a hideg, a küzdelem,
éhség, nyomor jutott nekem,
ha éhes vagy, kezdd el velem!
2. Pásztor Reménykedve indultunk el,
de ez az út sosem fogy el.
Inkább egy farkasnak foga,
mint megfagyva vesszünk oda!
3. Pásztor Farkas koma, velem kezdjed,
jókedved lesz ettől neked!
Tán még maradt a bendőmben
pálinka neked is bőven!
Öreg pásztor Hosszú az út, kétségtelen,
kifáradt e sok esztelen,
már csak a farkas hiányzott,
reménységet kitől várok?
Angyal Reménység angyala vagyok,
ha kell, veletek gyaloglók.
Remény nélkül kitartani?
Bizony, nem fog sikerülni!
(a farkas felé fordul)
Te még itt vagy? Hordd el magad!
Vagy légy szelíd egy perc alatt!
Farkas Most már enni sincsen kedvem,
ilyen pásztorokra leltem!
Mind unják az életüket,
félek, én is ilyen leszek!
Azért csak követem őket,
hát hajókedvre derülnek!
(Ének a pásztorokról, második versszak. Háttérben a szent család.)
Angyal Ím, a jel, mit hallottatok,
Marja, József s az angyalok,
a Szűz karján, ott középen,
Üdvözítő nyugszik szépen.
(Az egyik pásztor valami lyukon vagy repedésen bekukucskál.)
1. Pásztor Tyű, barátom, ezt nevezem,
van ám hangulat odabenn!
2. Pásztor (ő is beles)
Angyalének, szelíd jóság,
békés családi boldogság!
3. Pásztor (ő is)
Itokét nem nagyon látok,
ez itt áldás
(az istállóra mutat),
ez itt átok
(megemeli a kulacsot és eldobja).
Öreg pásztor Ha itt kinn fogunk megfagyni,
kis Jézust nem fogjuk látni.
Mind Igaz is, menjünk be!
(Ének Máriáról és Jézusról, Mária is énekel.
A pásztorok sorra letérdelnek a szent család elé.)
Farkas (kint)
Létezik mégis szeretet?
Nézd csak azt a kis gyermeket!
Árad belőle a jóság,
megszelídít az apróság!
Jóllakom majd hóval, széllel,
e szép este emlékével.
(Kicsit távolabb ö is letérdel.)
Szamár (bent)
Hányszor fájt már életemben1
buta szamárnak születtem.
De most már mindent belátok:
Megváltó fölé hajolok.
Ha bután is kellek neki,
életem ez megszépíti.
József Lám csak, lám csak, jó pásztorok,
hát a szomorúságotok?
Jézus körül lett párává?
Reménységtek valósággá?
Vigasztalni tudtok-e majd?
Látva mégis sok földi bajt?
Hírül vinni: van vigaszunk.
Itt van köztünk kis Jézusunk!
Örök élet lett a célunk,
ehhez kell hát igazodnunk!
(Evangélista vagy angyal olvas evangéliumi részletet, utána záróének, kivonulás.)