Igazi ünnep
Szereplők:
Elbeszélő
János mester (az apa, aki cipész)
Gyermekei (Az első Erzsiké, a legidősebb lány,
29.: fiúk és lányok)
Gazdag úr
Szín: egy cipész műhelye, mely egyben az otthona is; az apa dolgozik, a gyermekei pedig körülötte jönnek-mennek.
Elbeszélő Történetünk egy szegény cipészről szól, akinek kilenc gyermeke volt.
Miután a kilencedik megszületett, nemsokára meghalt a felesége, és János
mester egyedül maradt a kilenc gyerekkel. Egy karácsony estén János mester
későn ért haza a munkájáért szerzett kevés pénzecskével.
Apa No, gyerekek, egy, kettő, három, négy, öt...
mind megvagytok? Tudjátok-e, hogy ma van karácsony estéje?
Ünnep ám ez, nagyon örvendetes ünnep.
Gyerekek Igen, tudjuk, hogy karácsony van!
7. gyerek A házmester néni bejglit sütött, éreztem az illatát!
6. gyerek Az emeleten a mogorva úr pedig egy fenyőfát cipelt!
8. gyerek Ilyenkor nagyon sok a szaloncukor is!
Apa Gyerekek, az igazi karácsony nem a szaloncukor és nem is a karácsonyfa miatt
van... Hanem azért... no, de Erzsiké, gyere, mondd el te a testvéreidnek a
karácsony történetét! Nekem még be kell fejeznem ezt a cipőt, mert még ma
este jönnek érte.
(Az apa kimegy a színről, csak a gyerekek maradnak.)
Erzsiké (Maga köré gyűjti a gyerekeket, a legkisebbet az ölébe veszi.)
Te ide ülj, te ide, ti is mind üljetek le, de figyeljetek ám!
Tudjátok, valamikor régen, kétezer évvel ezelőtt történt,
hogy egy nagy hatalmú uralkodó, Augustus császár kiadta a parancsát:
mindenki köteles a szülővárosába menni, összeírásra. így történt, hogy
Máriának és Józsefnek Betlehembe kellett mennie. Amikor odaértek, bizony
már késő este volt, és nagyon elfáradtak. József úgy gondolta, hogy valami
vendégfogadó házban helyet keresnek, és ott töltik az éjszakét. De képzeljétek,
már sehol nem volt hely! „Ó, most mi lesz? sóhajtozott József, hiszen Mária
gyermeket vár, hol fog most megpihenni?" Lassan ballagtak tovább, és végül
a város szélén, egy istállóban találtak szállást. És tudjátok, mi történt?
Gyerekek Mi?
7. gyerek Meséld tovább!
Erzsiké Megérkezett a kis vendég! Ott, az istállóban megszületett Jézus,
a jászol szalmáján. Ez történt karácsony este. Bizony, a karácsony ezért ünnep.
Az Úr Jézus születésnapja.
Apa (a történet végére visszajön a színre, és közben mondja)
No, befejeztem a foltozást. Hát most már tudjátok-e, hogy miért ünnep a
karácsony?
5. gyerek Igen, édesapa, mert megjött a kis vendég!
6. gyerek Egy istállóba érkezett! Biztos boci is volt benne, meg szamár!
4. gyerek
Igen, mert sehol sem volt helyük!
Apa És miért öröm nekünk a karácsonyest?
2. gyerek Mert Jézus miattunk született!
8. gyerek Azért, hogy tudjunk igazán örülni!
Elbeszélő A gyerekek úgy örültek annak, hogy ma örülni kell, hogy majd szétvetették
a házat.
Apa Várjatok csak, megtanítalak benneteket egy szép dalra, amit tudok.
Erre a napra tartogattam karácsonyi ajándéknak!
(Ének: Ó, gyönyörű szép titokzatos éj... vagy Mennyből az angyal. Az énekléssel többször is próbálkoznak, néhányszor elkezdik, először bizonytalan, majd egyre jobban megy.)
Elbeszélő A gyerekek énekének bizonyára örülnek fönn a mennyben. Hanem annál
kevésbé örülnek odafent az első emeleten. Ott egy gazdag úr lakik, egymaga
kilenc szobában. Annyi pénze van, hogy meg sem tudja számolni. Amikor
felhangzott a földszinti szobából az ének, eleinte nem akart rá figyelni, de
amikor mér tizedszer is újrakezdték, nem állhatta tovább.
Gazdag úr (kopogtat)
Ugye kend János mester, a cipész?
Apa Igenis, szolgálatára, uram!
Gazdag úr (fölényesen)
Ugyan, mondja, cipész barátom, hogy lehetnek ilyen vidámak szegény
létükre? Hallottam, hogy énekelnek!
Apa Az igaz, hogy nincsen fényes lakosztályunk, sem pénzünk, még karácsonyfára
sem tellett. Az is igaz, hogy a családról egymagám gondoskodom, de nem
egyedül...
A jó Isten a mi pártfogónk!
Gazdag úr Ez nagyon szép. De a szegénységnek örülni?! Ilyet még nem hallottam.
Apa Nem a szegénységnek örülünk mi, kérem, ha nem annak, hogy a téli hidegben
nemcsak a szobánk meleg, hanem a szívünk is. Tudja, mit jelent karácsony
estéjén együtt lenni, és szívből, igazán szeretni.. és énekelni?
Gazdag úr (közbeszól)
Kérem, kérem, cipész... Igaza van. Fényes a lakosztályom, pénzem, mint a
tenger... és mégsem vágyom hazamenni .. Az ételnek sincs íze, nincs minek
örülni . Olyan üres az otthonom! Kérem, adja nekem a gyermekei közül
valamelyiket! Én is szeretnék egyszer úgy érezni, mint maguk most,
karácsony este!
Apa (tiltakozva)
Nem, uram, nem lehet... mind drága nekem, és mind szeret engem.
Gazdag úr (kedveskedve a gyerekekhez)
Gyerekek, aki eljönne hozzám, annak csoda jó dolga lenne! Új ruhát kap
tőlem, meg csokoládét! Reggelire minden nap kakaót omlós kaláccsal! Nos,
ki akar eljönni velem?
(A gyerekek mind az apjuk mögé bújnak, és onnan válaszolgatnak.)
9. gyerek (a legkisebb)
Én aztán nem!
2. gyerek Én se hagyom itt édesapát és a testvéreimet)
3. gyerek Inkább iszom mindennap tejet, kalács nélkül I
4. gyerek Akkor ki vágja majd a fonalat édesapának?
Erzsike Ki főzi meg az ebédet ennyi éhes szájnak?
5. gyerek És ki segít majd énekelni?
6. gyerek Én is cipész akarok lenni, ha nagy leszek!
7. gyerek Bácsi, mi nem megyünk sehová!
Apa Nagyságos uram, kérjen tőlem akármit a világon, de egyik gyermekemet sem
adhatom senkinek, ha már Isten nekem adta őket!
Gazdag úr Akkor legalább annyit tegyen meg, hogy ne énekeljen többet a gyermekeivel!
Nem kívánom ingyen, fogadjon el tőlem 1000 pengőt ezért az áldozatért.
Elbeszélő János mester még csak kimondva sem hallotta ezt a szót: ezer pengő, és most
a markéba nyomták. A nagyságos úr felment a lakásába. János mester és
gyermekei hallgattak.
9. gyerek Édesapa, énekeld el újra azt a szép éneket, elfelejtettem!
Apa Nem, nem szabad énekelni!
(Leül, szabdal valamit, és dudorászni kezdi a karácsonyi dalt; a gyerekek is dúdolni kezdik az éneket; apa a szájéra üt, majd hirtelen felugrik, fogja a pénzt, és felviszi a nagyságos úrhoz.)
Apa Nagyságos uram, vegye vissza a pénzét!
Hadd énekeljek én, mikor nekem tetszik, mert többet ér ez ezer pengőnél!
(Leteszi az asztalra a pénzt.)
Elbeszélő Letette az asztalra a bankót, és futott vissza az övéihez. Megsimogatta
valamennyit, közéjük ült, és elkezdtek újra, tiszta szívből énekelni.
(Mind énekelnek, hangosan, vidáman.)
Elbeszélő Olyan jó kedvük volt, mintha az övék lett volna az egész nagy ház.
Akié pedig az a nagy ház volt, azon gondolkodott magéban, vajon mi
örülnivalót találnak azok ott lent, ebben a nagy, unalmas világban.