A három fenyőfa
Szereplők:
Elbeszélő
Fenyő mama
3 fenyő
Egy gyermek
Eszközök:
négy fenyőfa,
egy jászol,
egy csónak és egy kereszt keménypapírból elkészítve
Elbeszélő A kis Tamás egészen közel ült a karácsonyfához, és feszülten figyelt, mert
nagypapa most kezdett mesélni egy nagyon érdekes történetet.
Tudod, Tamáskám szólt a nagypapa , ha a fák beszélni tudnának, ezt a
történetet mondanák el nekünk. A fenyőfa mama egyik nap megkérdezte
a három kicsi fenyőfát:
Fenyő mama Mik szeretnétek lenni, ha majd megnőtök?
Elbeszélő Az első kicsiny fa gondolkodott egy darabig, azután megszólalt:
1. fenyő Én bölcső szeretnék lenni, amelyikben kisgyermekeket ringatnak!
Láttam mér embereket, akik kedves babákkal a karjukon sétáltak az erdőben,
és nagyon vágyódom arra, hogy egyszer én is ringathassak egy kicsi
gyermeket! Ha bölcsőt készítenének belőlem, akkor nagyon boldog lennék!
2. fenyő Én arra vágyom, hogy nagy hajót építsenek belőlem, és minél több tengerre
eljuthassak drága ezüst- és aranyrakománnyal!
Elbeszélő A harmadik fenyőgyerek csak gondolkozott, gondolkozott...
Végül így válaszolt:
3. fenyő Olyan jó lenne mindig itt maradni a domb tetején, hogy Isten felé mutassak
a csúcsommal!
Fenyő mama Nagyon örülök a döntéseteknek, gyermekeim!
Elbeszélő Telt-múlt az idő. Egyszer favágók jöttek az erdőbe. Éppen az első
fenyőgyerek mellett álltak meg, amelyik az évek során szép magas fává
nőtt. A fenyő így szólt magában, mikor meglátta a favágókat!
1. fenyő Vajon most jönnek értem?
Elbeszélő A favágók megszemlélték a sudár fenyőt, és már elő is vették a fejszéjüket,
hogy kivágják. Hamarosan a földön feküdt a fa, és már húzták is kifelé az
erdőből. A fa tele volt várakozással.
1. fenyő Most fognak belőlem kis bölcsőt készíteni?
Elbeszélő
De nem bölcsőt, hanem jászolt ácsoltak belőle, és barmok ették onnan a
szénát. A fenyő nagyon elszomorodott, és így kesergett magában:
1. fenyő Soha nem gondoltam volna, hogy így kell leélnem az életem!
Én bölcső akartam lenni! Miért nem bölcsőt készítettek belőlem?!
Elbeszélő De nemsokára csodálatos esemény történt. Pásztorok tanyáztak azon a
vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr
angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy
félelem vett erőt rajtuk.
Egy gyermek Halld, az angyal mit hirdetett ma: „Üdvözítő született ma nektek, aki az
Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok
egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." És hirtelen
mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az
Istent, és ezt mondták: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön
békesség, és az emberekhez jóakarat." Miután elmentek tőlük az angyalok
a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el egészen
Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent
nekünk az Úr."
2. fenyő Most majd nagy hajót építenek belőlem!
Rövidesen a kékellő tengeren utazhatok!
Elbeszélő Az éjszaka csendességében egy istállóban megszületett Isten fia, és a jászolba
fektették. Ó, mennyire örvendezett a jászol! Hiszen ez a csoda sokkal szebb
volt, mint a legragyogóbb álma! A jászol a kicsiny gyermek Jézust tarthatta a
karjaiban. (Zene.) Azután évek teltek el. Ismét megérkeztek a favágók az
erdőbe. Most a második fa mellett álltak meg. Kivágták, és elszállították.
A kalandvágyó fa így gondolkozott:
Elbeszélő De a második fából nem nagy óceánjáró ha jót építettek, hanem egy
egészen egyszerű halászbárkát. Péter és András ladikja lett. A kis bárka
egyik nap a parton várakozott, és Pétert figyelte, amint a halót mosta.
A csónak nagyon el volt keseredve:
2. fenyő Miért nem lehetett belőlem nagy tengerjáró hajó? Úgy szeretnék drága
kincseket hordozni, és eljutni a világ minden részére!
Elbeszélő Éppen akkor érkezett egy csoportnyi ember a tóparthoz. Egy férfi állt
középen, aki láthatóan tanítani akarta a többieket, de olyan szorosan állták
körül, hogy moccanni sem tudott. A kicsiny csónak döbbenten ismert rá a
fehér ruhás férfira: Jézus állt a partom Megszólította Pétert, beszállt a
csónakba, és Péter kissé beljebb evezett a parttól. A kis halászbárka alig tért
magához a nagy örömtől: ott ült benne Jézus, és úgy tanította a parton álló
sokaságot! Ez sokkal csodálatosabb volt, mint azok a tervek, hogy nagy hajó
lehessen és tengereken járjon. Hiszen a kis csónak a legdrágább kincset
hordozhatta. Semmi sem lehetett volna ennél értékesebb. (Zene.) Néhány nap
múlva ismét favágók jöttek az erdőbe. A harmadik fa szinte lélegzetét
visszafojtva figyelte őket. Éppen őt nézegették.
3. fenyő Én nem akarom, hogy kivágjanak! Itt szeretnék maradni a dombon, hogy
csúcsommal Isten felé mutassak!
Elbeszélő De mint másik két testvérét, őt is kivágták, és már vonszolták is kifelé az
erdőből. A fenyő közben tépelődött magában:
3. fenyő Vajon mi lesz velem? Ha már kivágtak, legalább valami szépet csinálnának
belőlem!
Elbeszélő De amikor bevitték egy ház udvarába, csak két durva gerendát ácsoltak a
fenyőfából.
3. fenyő De hát ez rettenetes! Egy keresztet készítettek belőlem!
Valakit rám fognak szögezni, és úgy keli meghalnia! Soha nem gondoltam
volna, hogy ilyen szörnyű sorsra jutok!
Elbeszélő Amint ott feküdt, nagy tömeget látott, amely Jeruzsálemből közeledett.
A tömegben felismerte Jézust. De milyen meggyötört! Töviskorona van a
fején. Egyszer csak felemelték a fát, és Jézus sebtől vérző hátára tették.
Jézus vitte őt, a keresztet. Nemsokára a Golgotára értek. Ott rászegezték
Jézust a durva keresztre. Sokan gúnyolódtak, és így kiabáltak: „Ha Isten fia
vagy, szállj le a keresztről!" De a fa tudta, hogy minden idők legnagyobb
csodája történik. Milyen kimondhatatlanul hálás volt, hogy ennek a csodának
ő is részese lehet! Hiszen ha ott maradt volna egész életében az erdőben,
soha nem mutathatott volna így fel Istenre, mint most. így pedig az idők
végéig annak a jele, hogy Isten megváltott mindannyiunkat minden rossztól.
(Zene.)
(Tamáska meggyújtja a gyertyákat az adventi koszorún)