TÚRMEZEI ERZSÉBET

HÚSVÉTRA

Cseresznyefa előtt

megállok csendesen,

és a bomladozó

rügyek titkát lesem.

Húsvétra kivirágzik.

A lila orgona

Nő lankadatlanul.

Bársonybimbóira

A fény kacagva hull.

Húsvétra kivirágzik.

Szívemben a dalok

bokrán is bomlanak

a barna kis rügyek.

Mosolyog rá a nap.

Húsvétra kivirágzik.

Ezer ének fakad Rajta,

ezer virág.

Őt fogja áldani

Mind, az Isten Fiát!

Húsvétra kivirágzik...

Őt és a diadalt sötét, hideg síron.

* * *

TÚRMEZEI ERZSÉBET

HÚSVÉT UTÁN

Húsvét előtt... nehéz, szomorú léptek.

Húsvét előtt... zokogó, bús miértek.

Húsvét előtt... ajtók, kemények, zártak.

Húsvét előtt... arcok, fakóra váltak.

Húsvét előtt... szívek, üres-szegények.

Húsvét előtt... kihamvadott remények.

Húsvét előtt... egy nagy: Minden hiába!

Bús eltemetkezés az éjszakába.

De húsvét lett! Feltámadott a Mester!

Húsvét után el gyásszal, könnyekkel!

Húsvét után futni a hírrel frissen.

Húsvét után már nem kérdezni mit sem!

Húsvét után új cél és új sietség!

Jézus él! Nincs út, amely messze esnék.

Húsvét után... erő, diadal, élet!

Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet,

akik még mindig húsvét előtt élnek.