„Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona." (Jel 12,1)

Abban az időben, amikor Jézus anyja, Mária már idősebb volt - az apostolokkal: Péterrel, Jánossal, a többiekkel élt egy közösségben - az Úr letekintett a Földre, és úgy látta, lassan itt az ideje, hogy magához vegye őt. Nagy tervei voltak, elhatározta, hogy királynővé teszi.

- Méltó tisztelet lesz ez Fiam édesanyjának - gondolta.

Szólt Gábor angyalnak, aki annak idején már többször is járt a Földön, és megkérdezte tőle:

- Mondd, Gábriel, lenne kedved még egyszer lemenni a Földre? Gábor nagyon örült, hogy új küldetést kap.

- Ó, a Földre mindig örömmel megyek - felelte. - Mi lesz a feladatom?

- Máriát kellene egy üzenettel meglátogatnod.

Ennek Gábor még jobban örült, hiszen Jézus születésének a hírül adása volt a legkedvesebb küldetése annak idején.

Az Úr elmondta neki a feladatot, ő pedig leszállt a Földre.

Mária ekkortájt már a napok nagy részét azzal töltötte, hogy bent a házban, vagy amikor jó idő volt, kint a kertben ült a fa alatt, visszagondolt a régi időkre, és várta az órát, amikor majd ismét találkozhat a Fiával.

Ekkor történt, hogy Gábor megjelent előtte, és ismét így köszöntötte:

- Üdvözlégy, Mária! Az Úr küldött, mert elhatározta, hogy magához vesz Téged, és királynővé tesz. Most jöjj velem, és válaszd ki a koronádat, a palástodat, az országodat, ahogy ez egy királynőhöz illik.

Mária a szívében egy kicsit húzódozott, hiszen mindig is egyszerű asszony volt, nem vágyott ő uralkodásra, de engedelmessége erősebb volt.

„Az Úr szolgálója vagyok" - felelte már az első küldetéskor. Most sem szólt másképp, és követte az angyalt.

Gábriel pedig elvitte őt egy királyi palotába, ahol éppen uralkodók világtalálkozóját tartották. A szélrózsa minden irányából idegyűltek a koronás fők.

Az angyal végigmutatott az összegyűlteken:

-  Egy órára magadra hagylak. Nézz körül, és válaszd ki, hogy milyen palástot és koronát szeretnél!

Mária ott állt a terem egyik sarkában, nézte a forgatagot, szinte mindenhol egy-egy királyt látott, különböző koronákkal. Ékszerek díszítették a koronáikat: gyémántok, zafírok, türkizek, smaragdok, a hozzájuk illő mélyvörös-, bíbor-, kék-, zöld-, arany-, és ezüstszínű palástokkal. De figyelme hamarosan egy egyszerű asszony felé fordult, aki nem a teremben volt, hanem egy félig nyitott ajtó mögött a konyhában, ott ült egy asztal mellett, és szomorkodott, hullottak a könnyei.

Mária belépett hozzá, és megkérdezte:

- Asszony, miért sírsz?

A másik csodálkozva föltekintett, majd így válaszolt:

- Én vagyok itt a szakácsnő, én készítem a lakomát a királyoknak. Éppen ki akartam nyitni egy ünnepi alkalomra őrzött bort, amikor kicsúszott az üveg a kezemből, és eltört. Házigazdám, a helybéli uralkodó nagyon meg fog szidni ezért.

Mária gondolkodott, hogy mit lehetne itt tenni, és eszébe jutott, hogy annak idején, az ő Fia, Jézus már a kánai menyegzőn is segített a rászorulókon. Megszólította hát magában:

- Fiam, látod ennek az asszonynak a gondját. Most nem elfogyott a bor, mint annak idején, hanem a borosüveg tört el. Tekints le rá és segíts rajta!

Ezután ismét az asszonyhoz fordult:

- Hallgass rám! Menj le a pincébe, ahonnan ezt az üveget vetted, és nézd meg, hogy nincs-e ott egy másik üveg!

- Ugyan - legyintett a szakácsnő -, ez volt az utolsó! Jól megnéztem. A király is mindig mondogatta, hogy ezt az egyetlen üveg különleges bort erre az alkalomra tartogatja.

- Azért mégis - biztatta Mária - nézd csak meg azt a pincét, hátha ráakadsz valamire!

A szakácsnő egy kicsit zsémbesen, dohogva bár, de elindult lefelé a pincelépcsőn, és csodák-csodájára a polcon meglátott még egy ugyanolyan üveg bort. Nagyon megörült, felcsillant a szeme, felhozta, és felszolgálta a királynak.

Mária is visszajött vele a terembe, ahol már várta Gábor angyal.

- Letelt az egy óra! Választottál magadnak koronát, palástot? Mária röstelkedett, hiszen erről időközben megfeledkezett. Az angyal látta a szégyent az arcán.

- No, nem baj! - mondta vigasztalóan. - Menjünk tovább, végül is a koronánál meg a palástnál fontosabb az ország.

Fölvitte őt egy magas hegy tetejére, ahonnan távoli földrészeket is lehetett látni, és így szólt hozzá:

- Most magadra hagylak egy órára, nézd meg, hogy milyen szép országai vannak a Földnek, és válassz egyet, amelyiknek a királynője akarsz lenni!

Mária ott maradt, nézte az országokat. A távoli afrikai országokban az elsuhanó antilopokat, a Kárpátok mélyén a medvéket, amint ott cammognak az erdőben. Aztán közelebb esett a tekintete, és látta, hogy a hegyoldalon, szinte a közvetlen közelében pásztorgyerekek legeltetik a nyájat. Mivel nagyon egyedül érezte magát, gondolta, hogy lemegy hozzájuk egy kicsit, beszélget velük.

Megszólította őket. A pásztorgyerekek pedig megmutatták neki, hogy hol lehet jó szamócát meg málnát találni az erdőben. Mária együtt szamócázott velük.

Ismét visszatért az angyal, kereste őt a hegytetőn, de nem találta. Aztán látta, hogy lent tölti az időt a pásztorgyerekekkel. Intett neki, Mária pedig fölsietett hozzá.

Gábriel ismét megkérdezte:

- Választottál magadnak országot? Mária sóhajtott egyet:

- Ne haragudj, Gábor angyal, de nem sikerült választanom. Megint találkoztam néhány emberrel, akiket meghallgattam, s jó volt velük együtt lenni. Mit tegyek most?

Az angyal jó ötlettel szolgált:

- Ha rám hallgatsz, akkor bízd rá Istenre, hogy ő válasszon helyetted. Ő majd tudni fogja, hogy milyen korona és milyen ország lesz jó neked.

Nem sokkal később az Úr magához vette Máriát, és ő egyszerre úgy érezte, hogy ott áll a világmindenség szívében, ahonnan nem csak a Föld országai, hanem az egész Univerzum látszik annak valamennyi csillagával. És amikor föltekintett, azt látta, hogy a csillagok egy csoportja összegyűlt a feje körül, és ezek a csillagok alkotják a koronáját. A Föld uralkodói pedig maguk jöttek, hogy fölajánlják neki az országukat.

Köztük volt a mi országunk királya, Szent István is, aki fölajánlotta Magyarországot, de sok más földi király is az ő oltalmába ajánlotta a saját országát.

És bár mind a mai napig ott van jelen a csillagok között, időnként azóta is meglátogatja a Földet, segít a rászorulókon, és néha elbeszélget a pásztorgyerekekkel.