Jonatán mester a különös csomagot munkapadjához vitte, hogy ott az állandóan égő lámpa fényénél megvizsgálja. Ismét megigazította a szemüvegét, s munkához szokott kezeivel bontogatni kezdte.
Óvatosan csomagolta ki, mintha éppen egyik becses játékán munkálkodna. Olyan ember volt, aki nem siet el semmit. Bármit is tett, a lehető legnagyobb gondossággal járt el, mintha valami nagy kinccsel lenne dolga. És, bár a játékkészítő nem tudta, a kezében tartott csomag valóban a legnagyobb kincset rejtette, amelyet a világ valaha is ismert.
A papír lassan engedett, s végül Jonatán egy könyvet tartott a kezében. Borítója finom bőrből készült, amelyen gyönyörű, arany betűk sorakoztak. Hunyorgott. „Szent Biblia” ez állt rajta.
- Milyen különös! - gondolta az öreg. - Egy Biblia. Évek óta nem olvastam a Bibliát. - Hirtelen elöntötték az emlékek. Mennyi ideje nem olvasta már a Bibliát? Ötven éve? Vagy lehet, hogy már hatvan is? Annyira szerette a munkáját, hogy úgy érezte, nem marad mellette ideje a Szent Könyv olvasására. Különös… édesanyja mindig talált erre időt. Még most is, annyi év elmúltával, fel tudja idézni alakját, amint az ablaknál ül, ezüstös haján megcsillan a reggeli fény. Szeretettel lapozgatja a Könyvet, békesség árad belőle.
- Soha ne feledkezz meg erről a könyvről, Jonatán! - mondta. - Ez Isten Könyve. Olvasd, fiam! Hidd el, amit leírtak benne, és biztosan megtalálod Istent!
Bár nagyon szerette az édesanyját, mégis kicsit megmosolyogta a szavait. Hogyan tudná egy könyv elvezetni Istenhez? Így, anyja intése ellenére elfeledkezett a Bibliáról. Majd’ hatvan éve már, hogy elfeledkezett róla.
Rápillantott a bőrkötéses könyvre, és kicsit ügyetlenül lapozgatni kezdte. A könyv az Újszövetségnél nyílt ki. Lassan olvasni kezdett.
Mindenütt játékok és babák vették körül: némelyre rávetődött a lámpa fénye, melynek világosságánál a mester a küszöbön talált Bibliát olvasta; mások mintha az árnyékban rejtőztek volna valami különös eseményre várva. Valami készülődött!
Odakint az éjszakát lassan felváltotta a hajnali derengés; de a játékkészítő még mindig munkapadjánál olvasta azt a történetet, amelyet réges-régen az édesanyja is annyira kedvelt. Végül fáradt szemei lecsukódtak, feje ernyedten bukott előre. Homlokát két karjára fektette, és hamarosan mély álomba merült. Alvás közben álmot látott, amely kezdetben ködös volt és valószerűtlen. Csukott szemei előtt különféle helyszínek és képek cikáztak válogatás nélkül, zavarosan. Azután minden kitisztult. A játékkészítő egy álomvilágba érkezett, amely egyáltalán nem tűnt álomszerűnek. Valóságos és ismerős volt, hiszen a saját műhelyében találta magát, az általa készített sok száz játék között. A szoba közepén állt, majd lassan körbefordult, miközben szeme megpihent saját alkotásain. Minden egyes játék, minden egyes baba előlépett álmában, mintha meg akarná mutatni, hogy milyen különleges és egyedi. A mester lassan körbefordult. S amikor mindegyiket szemügyre vette, megállt. Hosszú ideig nem mozdult, mintha csak arra várna, hogy valami történjen. Valami különös volt a levegőben.
Ekkor mozgásra lett figyelmes. Felriadt, de a lábai mintha odaragadtak volna a padlóhoz. Szája elnyílt, arcán meglepetés és csodálkozás tükröződött. Lehet, hogy képzelődik? Valóban megmozdult az egyik játék? Nem tudta, hogy éppen álmodik. Jonatán még egyszer végigpásztázta szemével a játékokat, éberen figyelve a legcsekélyebb mozgásra. Szíve hevesen vert. Egyik sem képes mozogni; mégsem tudta leküzdeni a hirtelen támadt félelmet, amely felfelé kúszott a torkában és fenyegetően szorongatta. Zörgő hangra lett figyelmes, amely a műhely egyik sarkából hallatszott. Szeme tágra nyílt a hitetlenkedéstől, úgy érezte, mindjárt kiugrik a helyéről.
A műhely legtávolabbi sarkában, a falnak támasztva egy baba ült a munkapadon. Először élettelenül feküdt, de ahogy figyelte, falábai remegni kezdtek és erővel teltek meg. Karjai elkezdtek fel-le járni, mintha egy láthatatlan kéz mozgatná őket, és fejét is jobbra-balra kezdte ingatni. A remegés lassan alábbhagyott, és ekkor a baba egy hirtelen mozdulattal felállt. Falábai kiegyenesedtek, és szemei megélénkültek. Váratlanul mögötte is mozgolódás támadt. A játékok életre keltek!