Jonatán mester műhelyét zsúfolásig megtöltötték a játékok. A munkaasztal fölött és körben, a falak mentén álló polcokon mindenütt babák és bábuk ültek, álltak vagy feküdtek. A mester a mennyezetre is fa tartókat erősített drótokkal, és még ezeken is játékok voltak… semmi más, csak játékok.
Egyes babák élénk színű kalapot, csinos kis kabátkát és nadrágot viseltek, hozzá fényes lakkcipőt. Mások egészen különlegesen néztek ki arannyal-ezüsttel díszített földig érő ruhájukban. Némelyik bábút fából faragták, de műanyagból vagy különféle rongyokból is készültek babák. Mind Jonatán művei voltak, aki messze földön híressé vált csodálatos alkotásairól.
Öregen, hajlott háttal görnyedt munkája fölé. Keze, kora ellenére, biztosan és ügyesen bánt a szerszámokkal, míg az arcokat kifaragta a fából. A tű, amellyel a babák ruháit varrta, úgy járt föl-le, mintha ujjaiban titokzatos varázserő laknék. Pedig varázslatról szó sem volt. Egyszerűen csak szerette a munkáját, és a sok év alatt megtanulta, hogyan kell gyorsan és pontosan dolgozni.
A szeme csillogott szemüvege mögött. Azokra a kisfiúkra és kislányokra gondolt, akik majd játszani fognak ezekkel a játékokkal. Munkájának ez volt az egyik titka: miközben faragott, csiszolt vagy festett, megpróbálta kitalálni, hogy a gyerekek milyennek szeretnék látni a játékokat.
Megszámlálhatatlanul sokféle formájú és méretű játék van itt. Szőkék, barnák, ezüstös hajúak, feketék és amilyen hajszínt csak ki tudtok találni. A szeme is mindegyiknek másmilyen: kisebb-nagyobb, és a színük sem egyforma. Az orrokat is érdemes elnézegetni! (A fali kakukkos óra szintén a híres játékkészítő mester műve. Egy órakor kinyílik a kis fa ajtó, és kiugrik a legbájosabb kis kakukk, amit csak el tudtok képzelni. Egy pillanatra kitárja aprócska fából készült szárnyait, majd visszabújik.)
Hadd mutassam be Márdust. Jól jegyezzétek meg, mert ő a legcsinosabb játék baba. Még sokat fogtok hallani róla a játékkészítő csodálatos álmának történetében. Márdus igazi szépség. Gondosan faragott arca teljesen sima. Haja egyenes és fekete, tekintete áthatóan csillog. Ajka egyenes és határozott vonalú, szája szögleténél enyhén felfelé ível. Ha valóságos ember lenne, azt mondanák róla, hogy egy kicsit önteltnek látszik, olyannak, aki másoknál különbnek tartja magát. Élénkvörös inget visel hosszú, fekete frakkal, fekete nadrággal és fekete cipővel. Kabátját fehér papírszegfű díszíti, amitől úgy látszik, mintha állandóan valamilyen különleges helyre igyekeznék.
Azután itt van a Király és a Királynő, mindketten talpig selyembe és bársonyba öltözve. Koronájukon megcsillan a műhely mennyezetén át beszűrődő fény. Olyan kedves az arcuk, mintha ők lennének a megható gyermektörténetek jó Királya és Királynője. Termetük sudár. A királyé különösen is, és tekintetéből bölcsesség sugárzik. Szinte olyan, mintha élne.
A többi, sokféle fajta játék is mind a mester ügyes kezének remeke. Némelyik figura gazdagnak látszik, némelyik szegénynek. Van itt mindenféle: indiai, afrikai, kínai, francia és német baba! Mintha Jonatán mester elkészítette volna a föld szinte minden országának babáját.
Van azonban még valami, amit el kell mondanom a mesterről és híres játékairól. Egyik éjjel különös dolog történt. Annyira különös, hogy nélküle talán el sem mesélném ezt az egész történetet nektek.
Meleg éjszaka volt. Odakint az utcák sötétségbe és csendbe burkolóztak. Csak néhány házban égett a lámpa; annyira későre járt, hogy a legtöbb ember már lefeküdt aludni. Az égen egyetlen felhő sem látszott, a csillagok fényesen ragyogtak. Úgy csillogtak és hunyorogtak, mintha egy fontos üzenetet próbálnának elmondani a világnak; de a világ túl álmos volt ahhoz, hogy bármit is felfogjon belőle. A játékkészítő műhelyében még világos volt. Jonatán szerszámmal a kezében munkapadja fölé hajolt. Szeme csillogott; éppen egy újabb játék fejét faragta nagy odaadással.
Megszólalt a kapucsengő, s a játékkészítő összerezzent. - Vajon ki lehet az ilyen későn? - mormolta. Jobb lesz ajtót nyitni. Semmi értelme odakint várakoztatni valakit, amikor be is jöhetne. Barátságos kis házikója volt, mivel Jonatán maga is általában barátságos volt. Kicsoszogott, zörgött a retesszel, és szélesre tárta az ajtót. Zavartan állt egy pillanatig… Senki sem volt odakint.
- Valaki csengetett, ebben biztos vagyok. Nem tévedhettem, felismerem a csengő hangját. Vajon ki lehetett? Csak nem egy kisfiú tréfálkozott? Nem, ilyen későn már biztosan nem. Akármilyen csibészek is, már mindegyiküket ágyba dugták.
Csak ezután pillantott le, s vette észre a küszöbön, a lába mellett heverő csomagot. Egyszerű, barna papírosba volt csomagolva, rajta fehér címkével. Lassan lehajolt, felvette és megigazította a szemüvegét.
A címkére jól olvashatóan a következőt írták: „Jonatán játékkészítő mesternek”. Csodálkozva emelte fel bozontos szemöldökét, mire homloka rosszallóan összeráncolódott. Mi lehet ez?