Hol találom meg a virslit?

A gyermekek kis székükön körben ülnek a játékvezető körül. A játékvezető érdekes, izgalmas vagy mókás történetet mesél, amelyben lehetőleg sok ehető dologról lesz szó. A szabály az, hogy ha valami ehető kerül szóba, minden gyermek felugrik, jó étvágyat kíván, egyszer megfordul maga körül, és újra leül a székére, hogy tovább hallgassa a történetet. Ha a fogalmak szinte folyamatosan követik egymást, a játék meglehetősen élénk lesz. A játékot változtatni, színesíteni is lehet ha pl. a gyermekek a felállás és forgás után nem a saját, hanem a tőlük jobbra levő társuk székére ülnek vissza.

A történet lehet pl. a következő:

Óh! Miért korog ennyire a gyomrom? Borzasztó éhséget érzek magamban! Hol találok egy darabka kenyérkét ? Na, mindjárt utánanézek! Hol lehet? Talán a fürdőszobában? Na még ilyet! Ott van bent a mosógépben, a krumpli mellett! Most azonban semmi kedvem nincs burgonyát főzni. Akkor már sokkal inkább kalácsot ennék1. De hol lehet itt a kalács? Na nézd csuk, hiszen tudhattam volna: a porszívóban! Szétmorzsálva és darabokban. Na jó, ezt most már nem esszük meg. Akkor inkább marad a kenyér. Jó, de akkor keressük meg a vajat Legjobb lesz, ha a cipőpucolós dobozban nézem meg. Itt azonban nincsen. Talán a seprős szekrényben? Hiszen odavaló, természetesen. És a lekvár - az vajon hol lehet? Itt van, a varrógép alatt!

Óh, neszének csak oda! És fönt, a lámpán, ott kalimpál a virsli! Gyorsan felmászok egy székre, hogy lehozzam onnan! Ekkor azonban egy hatalmas reccsenéssel kitörik a szék egyik lába - és én szépen a földre huppanok. Ettől aztán végképp elment az étvágyam ..

Ugyanilyen történeteket találhatunk ki italokkal (a gyermekek ilyenkor azt mondják:  „Egészségünkre!") vagy édességekkel " („Mmmm, milyen édes!", „Jaj, de finom!"), esetleg savanyú vagy keserű dolgokkal (,Jirrrr!..") Stb.