Bibliavasárnap 

Egyik délután Zsuzsi loholva érkezik haza és a kabátját ledobva szalad édesanyjához a következőket hadarva:

- Édesanya, ugye van itthon fekete kartonunk? És használhatom is? Nemrég láttam, hogy a papírgyűjtésbe félretett újságok között vannak szép színesek, kivághatok belőlük néhány képet? És ugye segítesz nekem?
- Hogyne Zsuzsikám. De megtudhatnám, hogy mire ez a nagy buzgalom?
- Nem mondtam még? Tudod, hogy március első vasárnapja bibliavasárnap és a gyülekezetben ebből az alkalomból előadunk egy színdarabot.
- Tényleg? Hiszen ez nagyszerű! De még mindig nem értem, miért kell a karton?
- Majd mindjárt mondom. Szóval… Marika néni azt mondta, hogy valamikor régen olvasott egy verset, (legifj Szász Károly: A könyvek versengése) ami alapján írt egy kis jelenetet és azt fogjuk előadni. Én leszek benne a Biblia.
- Ez igazán csodálatos. Gondolom akkor te leszel a legszebb jelmezben.
- Dehogyis! Nem lesz senkin jelmez. De mindenkinek el kell készíteni a könyvét egy nagy kartonból. A Biblia a legegyszerűbb, még képek sem kellenek hozzá.
- De akkor miért van szükséged az újságokra?
- Hogy a többieknek segíthessek.
- Ez nagyon szép! Válogass nyugodtan a képek közül. De mondd csak, nem olvasnád fel nekem ezt a jelenetet?
- Szívesen - mondta Zsuzsi és már hozzá is kezdett az olvasáshoz.

 A KÖNYVEK VERSENGÉSE 

értek rá beszélgetni egymással. Azonban éjszakánként, amikor minden elcsendesedett, megindult a nagy mesélés. Mindegyik könyv egyszerre szerette volna elmondani a vele történteket.
Történt egyszer, hogy két könyv vitába keveredett, hogy melyikük értékesebb. A többiek hallgatták, majd egymás után közbeszóltak.

Mesekönyv:
Semmi kétség, a legértékesebb könyv én vagyok, hiszen az Édesanyák belőlem szoktak mesélni esténkénk a gyermeküknek. Bármelyik gyereket megkérdezhetitek. Nincs jobb könyv nálam!

Olvasókönyv:
Ugyan már! Méghogy te? Én vagyok az ábécés könyv, belőlem tanulnak a gyerekek olvasni. Aki engem nem olvasott, az mást sem tud elolvasni!

Számtankönyv:
Akkor én is ugyanolyan fontos vagyok, mert belőlem tanulnak meg számolni.

Földrajz atlasz:
Ugyan! Ne gyerekeskedjetek már! Aki engem nem nézeget, az nem ismerheti meg a világot, mert atlasz nélkül honnan tudhatnák az emberek, hogy merre vannak a magas hegyek, a végtelen óceánok, a búzakalászt termő alföldek, a nagy városok és a piciny falvak?

Biológia tankönyv:
Ha, ha, ha! Akkor én már sokkal fontosabb vagyok, mert nélkülem semmit nem tudnának a gyerekek a növényekről, azt sem tudnák hol élnek az oroszlánok meg a medvék, sőt az emberi szervezetről sem lennének ismereteik.

Művészeti album:
Ez mind semmi , kérem szépen! Én az emberek szépérzékét fejlesztem. Belőlem híres festők és szobrászok alkotásait ismerhetik meg.

Szakácskönyv:
Ó, én sokkal hasznosabb vagyok mint maga! A fiatal gazdasszonyok nélkülem nem is tanulnának meg jól főzni.

Regény:
Ugyan kérem, ezeknél sokkal többet ér egy szép regény. Én megnyugtatom a munkában elfáradt embereket. Ha engem olvasnak kikapcsolódhatnak a mindennapi gondjaikból.

Verseskötet:
De az embereknek kevés az idejük, ezért szívesebben vesznek a kezükbe engem, hogy egy-egy versemet elolvassák. Semmi kétség én vagyok a legértékesebb!

Viccgyűjtemény:
Nem igaz! Az embereknek a jókedv, a vidámság kell, és mindig kevés az idejük, ezért engem olvasnak a legszívesebben.

Nyelvkönyv:
Az emberek nemcsak felhőtlen szórakozásra vágynak. Vannak, akik komoly tanulásra adják a fejüket és sok-sok évi kemény, kitartó munkával sajátítanak el egy nyelvet. Ehhez adok én nekik némi segítséget, tehát én vagyok a legértékesebb.

Helyesírási tanácsadó szótár:
Nahát, most már én sem tudom magamban tartani a véleményemet. Mivel az emberek nagy többségének gondjai vannak a helyesírással, ezért a legnagyobb szükség énrám van.

Mesélő:
Így versengtek egymással a könyvek, mindegyik túl akarta szárnyalni a többieket. Csak egyikük nem szólt semmit. Egy nagy fekete könyv, amely már régóta ott porosodott a polcon. Senki nem vette kézbe, senki nem olvasott belőle. Az egyik kíváncsi kis könyv aztán őt is megkérdezte.

Kis könyv:
Hát te ki vagy és miért nem versenyzel?

Biblia:
Ó, én nem akarok versenyezni, nem tartom magam különbnek nálatok. Nekem nem nagyon jutott hely a cifra palotákban és úri kastélyokban. Nem láttak szívesen ott, ahol az emberek magukkal voltak elfoglalva. Azonban ott voltam mindig, ahol sírtak és szomorkodtak, s bennem vigaszra leltek. Olvastak a bűnösök és megismerték belőlem az Életet. Épp ezért én nem vagyok olyan fontos, csak Ő, akiről a történeteim szólnak.

Díszes könyv:
Elég a versengésből! Mi mindannyian csak magunkra gondoltunk, de belőled Isten Lelke árad.

Minen könyv:
Te vagy köztünk a legkülönb! Te vagy a legértékesebb könyv!
- Köszönöm Zsuzsikám, hogy felolvastad nekem. Biztosan jó lesz az előadás is. Nézd, közben én egy fénymásolólapot hosszában négyfelé vágtam és két részt legyezőszerűen összehajtogattam, majd ráragasztottam egy fekete kartonból kivágott téglalapra.
- Hiszen ez olyan, mint egy nyitott Biblia!
- Igen írhatsz bele aranymondást és az asztalodra teheted, hogy mindig emlékeztessen a Bibliaolvasásra.
- Ha ráragasztunk egy kis mágnest, akkor még a konyhában is használhatod.
- Tudod mit ? Olvassunk el most közösen egy történetet a Bibliából !
- Ez nagyon jó lesz - mondta Zsuzsi és édesanyja mellé telepedett, hogy a legértékesebb könyvből olvassanak.