MESTERDETEKTÍV

 

 

A híres mesterdetektív fürkész pillantásokkal követ minden nyomot, és mindent kinyomoz! Szeretnétek híres mesterdetektívek lenni? Mi sem egyszerűbb! Gyerünk, játsszunk nyomozást, detektívesdit!

Lehet jelentkezni vagy kiolvasással eldönteni, hogy ki lesz a mesterdetektív. Rögtön utána ki is küldjük.

Körbe ülünk, és eldugunk valamit. (Pl.: ceruzát, tollat, zsebkendőt, hajszálat, bicskát, egyszóval mindent lehet, ami éppen kéznél van.) Valaki egyszerűen elteszi. De még előtte kijelöljük az Egyest (az egyes számú nyomot!). Majd eldöntjük, hogy kívül vagy belül kell-e haladni, s azt is, hogy jobbra-e vagy balra? Ennek megfelelően számozzuk tovább a játékosokat: kettes, hármas stb. - ahányan vagyunk. (Tehát ha jobbra, akkor az Egyes jobb keze felől ül a Kettes és így tovább.) Utána eldöntjük, hogy párosán vagy páratlanul kell-e haladni a nyomozásban. (Ha párosán, akkor a páros számú játékosnál kell eldugni, ha páratlanul, akkor a páratlannál!)

Előfordulhat, hogy az Egyesnél dugjuk el, annál izgalmasabb.

Na most felmutatjuk az eldugott tárgyat, hogy mindenki egyértelműen megjegyezze az alakját, az anyagát, a nagyságát, s hogy mire használják! (Ha vita van, vagy valaki nem érti, közösen kell eldönteni mindent!)

Behívjuk a mesterdetektívet, s átnyújtunk neki egy dobozt tíz gyufaszállal. (Ha nehezebb a feladat, adhatunk tizenöt vagy húsz szálat!) A mesterdetektív átveszi, megszámolja, megállapítja, hogy milyen nehéz a feladat, majd hozzálát a nyomozáshoz. (A rákérdezésért egy-egy gyufaszálat kell adnia, s ha elfogy, már nem kérdezhet többet.)

Meg kell tudnia, ki az Egyes, valamint azt, hogy kívül, belül, jobbra vagy balra kell-e haladnia, illetve párosnál vagy páratlannál van-e elrejtve a dolog. Vagyis az első kérdésekkel az Egyest próbálja kinyo­mozni. Nyilvánvaló, hogy nem érdemes mindenkire rákérdezni: „Te vagy az Egyes?", mert így elfogy az összes gyufaszála! Vagyis megközelítő kérdéseket kell feltennie. Pl.: „Az elejéhez vagy közelebb? A végéhez vagy közelebb?" A játékosok, mikor nem rákérdezés van, a hideg-meleg változataival felelnek: langyos, zimankós, fagyos, forró stb.

A kívül vagy belülre is mondattal kérdezhet, pl.: „Kívül van melegebb?" (De a játékos furfangosán kinéz az ablakon, és azt mondja: igen. Ám a mesterdetektív is figyel, és, mondjuk, eléje áll stb.)

A jobbra-balrát már egyszerűbb kinyomozni, mert ha kiderül, ki a Kettes, világos, hogy merre megy a számozás, az irány! (De a detektívnek vigyáznia keli, mert ami neki jobbra van, az a játékosnak balra!)

A páros-páratlant (vagyis hogy páros vagy páratlan számúnál van-e elrejtve a tárgy) is mondatba foglalt kérdéssel lehet kinyomozni. Pl. „Ha a tárgy gazdáját hozzáadom a három ujjamhoz, páros lesz-e az eredmény vagy páratlan?" Na most: a játékos gondolatban hozzáadhatja az igazi számot is, vagy csak egyet, mert a tárgy gazdája csak egy személy! Ezt ellenőrizheti a detektív, hogy páros ujjat mutat, s úgy kérdez. (Persze ha éppen az Egyesnél van a tárgy, akkor a személy és a szám egybeesik.) Természetesen minden kérdést megoldhat rákérdezéssel is, csakhogy úgy hamar elfogy a gyufája! Érdemes megközelítő kérgekkel próbálkozni.

Ha minden irány és a páros-páratlan is kiderült, kizárással megkeres heti az elrejtett tárgy gazdáját, pl.: húszon belül van, tízen belül van stb.

Ha megvan a tárgyat rejtő játékos, ki kell találnia az alakjára, nagyságára, anyagára és alkalmazására vonatkozó kérdésekkel, hogy mi az eldugott tárgy.

Az a mesterdetektív a legügyesebb, akinek a legtöbb gyufaszála marad a végén. (Arányosan persze: a tízből, a tizenötből, a húszból.)

Új mesterdetektív jelentkezhet, s kezdődhet elölről a nyomozás!