MEGY A GYŰRŰ VÁNDORÚTRA

Kiolvassuk az első keresőt. Ha nincs gyűrűnk, az se baj, akkor valami apró tárgyat dugunk el.

A játékosok körbe állnak, szorosan egymás mellett, és a kezüket hátrateszik. A körben a kereső áll. Hogy ne lássa, hova kerül a gyűrű, behunyja a szemét, s a fejét melyen lehajtja.

Ekkor az egyik játékos gyorsan kívül körbefut, valakinek a mai kába nyomja a gyűrűt, s beáll a helyére. Elkezdi a dalt, ezzel ad jelt, hogy lehet keresni! S ezzel egyidőben tovább kell adni a gyűrűt, de mindig csak egy irányba! A kereső figyel, a játékosok csali mozdulatokat is végezhetnek, úgy tesznek, mintha náluk lenne a gyűrű. A kereső egyszer csak elkiáltja magát: „Vissza!" Ekkor az ellenkező irányba kell dugdosni a gyűrűt. (Közben énekelünk.) A kereső, ha gyanús lesz neki valamelyik játékos, rámutat, s a játékosnak azonnal meg kell mutatnia mind a két tenyerét. Ha nála van a gyűrű, helyet cserélnek, ha nincs, tovább megy a dugdosás. A kereső háromszor találgathat. Pia harmadjára sem találta el, zálogot ad (leteszi a körbe). Utána úgy választunk új keresőt, hogy a régi behunyja a szemét, megpördül, s még csukott szemmel rámutat va­lakire. Akkor váltjuk ki a zálogokat, ha már jó sok összegyűlt.