KI SZÉKRE ÜL, KI FÖLDRE

Annyi szék kell, ahány játékos van. Kiolvassuk a vezénylőt, aki körberakja a székeket (ha támlás szék van, támlával befele), köréje állítja a játékosokat, és elindítja a kört. A játékosok vezényszóra lépegetnek: „Egy, kettő, bal, jobb, / mennek a majmok! / Kinek nem jut dinnyeföld, / mosakodjon meg előbb!" Egyszóval valamilyen tréfás mondókára szótagol a vezénylő, majd hirtelen elkiáltja: „Ki székre ül, ki földre!" Ekkor mindenki gyorsan leül a hozzá legközelebb eső székre. Aki azonban rossz­kor ül le, kiesik! Ugyanis a vezénylő felemelt hanggal mondhat hasonló mondókát is, pl.: „Kinek nem jut dinnyeföld..." Vagy: „Ki látta, hogy kék az ég ?" stb. Aki kiesett, viszi a székét is magával. A következő me­netben a vezénylő elvisz egy széket, vagyis eggyel kevesebb van, mint ahány játékos. Újra vezényel, a kör ritmusra menetel, fél szemmel a székre sandítva. A vezénylő azonban hátrafelé is meneteltetheti a sort, s akkor kiáltja: „Ki székre ül..." stb. Akinek nem jutott szék, kiáll. Lökdösődni se szabad, aki már a szék fölött van, azé a szék.

Így vesz el a vezénylő mindig annyi széket, hogy a megmaradt játékosok számánál eggyel kevesebb legyen! Addig játsszuk, míg egy játékos marad. A következő játékban ö lesz a vezénylő.