ITT A PIPÁM, ITT FÜSTÖL

Kiolvassuk, hogy ki lesz a pipás, sorba állunk, a pipást meg elküldjük, hogy háttal állva pipázzon. Előszedünk olyan tárgyakat, amelyek beleférnek az öklünkbe. (Gombot, radírt, pénzt, kavicsot stb.) A sor szélén álló megmutatja őket a pipásnak, s megkérdi: „Ez tetszik ?" A pipás kiválasztja a neki tetsző tárgyat, majd a játékos visszaviszi a többiekhez, és az előretartott öklök valamelyikébe dugja. A magáéban is tarthatja. A pipás közben megkérdezi: „Lehet már ?" Ha már eldugták, azt felelik, hogy: „Lehet!"

A pipás megfordul, és egy lépésről nézi az előrenyújtott öklöket. A többiek is ravaszkodhatnak, úgy tesznek, mintha náluk lenne az eldugott tárgy. Ám a Pipás verssel segít magán: „Itt a pipám, itt füstöl, ettől kérem, ez adja ki!" Az aláhúzott szavaknál rámutat egy-egy játékosra. (Vagyis négyre.) S a vers végén megkérdezi: „Benne van?" A többiek válaszolnak, hogy: „Benne!" Vagy: „Nincs benne!"

Ha nincs benne, a pipás újra mondja a verset, újra rámutat négy játékosra. S a vers végén megkérdi: „Benne van?"

Így könnyű! - mondhatnátok! Igen ám, de nem kérdezhet sokáig! Csak annyiszor mondhatja el a verset, amennyi a sorban álló játékosok fele. Ha páratlan az osztás eredménye, a kisebb fele számít. Vagyis a pipásnak is ügyeskednie kell.  Hogyan? Például versmondás közben

vagy előtt faggatózik, elé áll valamelyik játékosnak, s így szól: „Nézz a szemembe!" Vagy: „Tiszta a lelked?" Vagy: „Nálad van?" Ha valami gyanúsat észlel, mondja úgy a verset, hogy a gyanúsított játékos beleessék!

Ha a tárgyat eldugó játékos beleesett a négybe, akkor még mindig ki kell találni, hogy melyik az! A legjobb, ha megfelezi a négyet, s úgy mondja a verset, hogy csak kettő legyen benne. Ha benne van, akkor a kettő között az egyik az. Ha nincs benne, akkor a másik kettő között van!

A kettő közül már könnyen ki tudja választani a valódit, úgy mondja a verset, hogy az egyik újra beleessék. Ha benne van, akkor ő az őrző! Ha nincs, akkor a másik. Vagyis takarékoskodnia kell a versmondással, mert szükség van rá a végén. Ha már nincs verse, találgathat, faggatózhat. Ha kitalálta, az őrző megy ki pipásnak. Ha nem találta ki, újra ő pipázik. Ha harmadjára sem találta ki, zálogot ad, és új pipást olvasunk ki. A zálogot akkor váltjuk ki, ha már jó sok összegyűlt.