ÉJSZAKAI FUTÁR

Két csapatot alakítunk, minden csapat húz egy indulóvonalat, legalább tíz lépésre egymástól, hogy a futárok össze ne ütközzenek.

Az indulóvonalaktól húsz lépésre leteszünk egy széket (vagy húzunk egy kört, s gallyal körbeszúrjuk, lényeg az, hogy ki lehessen tapintani).

A székre teszünk egy műanyag vázát (vödröt, poharat stb.).

A csapat oszlopban feláll az indulóvonal mögé. Az elsőnek bekötjük a szemét. „Három"-ra a bekötött szeműek elindulnak a szék felé, odaérve felveszik a vödröt, s visszahozzák a csapathoz.

De mivel be van kötve a szemük, nem látnak! Vagyis a csapat irá­nyítja a lépteiket, hogy jobbra, vagy balra tartsanak, vagy hogy hány lépésre vannak a széktől stb.! Persze mindegyik csapat a saját futárját biztatja! Ha a futár visszaért, gyorsan beköti a kendövei a váltótársa szemét, kezébe nyomja a vödröt, mert ennek a futárnak meg vissza kell vinnie a székre! (Legjobb, ha kendő helyett egy szemre húzható, nagy sapkával játsszuk.) Persze lesni nem szabad, a csapatok ellenőrizzék egy­más sapkáját, befedi-e teljesen a szemet!

Így megy az éjszakai futár oda-vissza, viszi-hozza a vödröt.

Az a csapat győz, amelyiknek utolsó futárja hamarább ér vissza.