SZEGÉNY EMBER

Öten játszhatjuk. Egy-egy cédulára felírjuk: bíró, hajdú, tolvaj, szegény ember, ártatlan. A cédulákat összehajtjuk, feldobjuk, és mindenki elkap egyet. Kibontjuk a cédulát, de úgy, hogy más ne lássa, mi van ráírva. Megjegyezzük, hogy milyen szerepet húztunk. A szegény ember jelentkezik, így szól:

- Szegény ember vagyok én, ellopták a tehenem, nincs egy darab kenyerem!

Közben játszhat, színészkedhetik: fejét fogja, szemét dörzsöli, sír-rí. A bíró is felfedi magát, ezt kérdi:

- Kit gyanúsítasz, szegény ember?

Ekkor a szegény ember találgat, nézegeti a három másik játékost: melyik lehet a tolvaj? Azok persze igyekeznek félrevezetni, vagy eltitkolni, hogy kicsodák.

Majd a szegény ember rámutat az egyikre. Ha eltalálta a tolvajt, akkor a bíró büntet, kiadja a parancsot a hajdúnak (felszólítja: „Álljon elő a hajdú!"), hogy: „Három üttessék a fenekére!" Vagy: „Csavartassék meg az orra!" Vagy: „Húzassék meg a füle!" A hajdú végrehajtja a büntetést.

Ha viszont a szegény ember nem találta el, ki a tolvaj, akkor öt bünteti meg a bíró!

A cédulákat újra feldobjuk, elkapjuk, s kezdődhet elölről a játék.