KIK ÍRTÁK A LEVELET?

Kiolvasunk egy címzettet, s kiküldjük a szobából, vagy félremegy. A többiek papírt és ceruzát vesznek elő. Két-három játékos vállalkozhat a levélírásra, de írhatja egy is - (Túl sokan ne írjuk.)

Mindegyik levélíró a papírra ír két, saját magára jellemző mondatot. (Lehet jellemző a hajszínükre, a ruhájukra, a cipőjükre, a járásukra, a kedvteléseikre - de mindezt értelmes és leplező mondatba kell foglalni. Ne írjuk azt, hogy: „Kovács Jóska vagyok. Ruhám barna." Hiszen ez mindjárt elárulja, hogy kiírta. De írhatjuk azt, hogy: „Éjjel-nappal ütöm a vasat. Már egész barna vagyok a napsütéstől!")

A mondatok összefüggőek, folyamatosak legyenek, szabályos levelek, megszólítással és aláírással. A megszólítás az éppen kiolvasott címzett neve. Az aláírás meg sokféle lehet: „Aki nem szereti a tejbegrízt!" Vagy: Üdvözöl, aki már sárga az irigységtől!" (Mert valami sárga ruhadarab van rajta - stb.) És lehetőleg egyforma, nyomtatott nagybetűkkel írjunk, hogy az írásból se lehessen könnyen rájönni, ki írta!

A címzettet visszahívjuk, a kezébe nyomjuk a levelet. Figyelmesen elolvassa, és megpróbálja megállapítani, hogy hányan írták. A megszólításba is bele lehet csempészni egy mondatot: Te drága X. Y„ akit úgy méretek, ha énekel stb. Vagy az aláírásba is. Nem is olyan könnyű megalapítani, hányan írták a levelet. Ezért meg kell állapítania: hány szín, jellemzés,  ismertetőjel fordul benne elő. Összehasonlítja a játékosok ruhájával, hajával stb. Ha már egy levélírót eltalált, rámutat, s az lesz a következő címzett!