ZSANDÁR - ZSIVÁNY

Először kiolvasunk egy bírót. A bíró hasra fekszik, a szemét is lehunyja. A játékosok sorban egy-egy valamit (zsebkendőt, sapkát, gombot stb.) tesznek némán a hátára. Majd mikor mindenki tett valamit, szintén némán sorban mindenki leszedi a magáét. A bíró behunyt szemmel azt mondja minden leszedésnél: „Zsandár! Zsivány! Zsandár! Zsivány..." Akire amilyen nevet mondott, az lesz! Vagyis megvannak a zsandárok és a zsiványok. (Lehetőleg egyenlő létszámúak legyenek!)

A két csapat kapitányt választ. Majd kijelölik a terepet, hogy meddig lehet futni, illetve elbújni.

A bíró a terep egyik végén maga köré gyűjti a zsandárokat, háttal állítja őket, hogy ne lássanak.

A zsiványok csendben elbújnak a terepen. (Fás, bokros legyen, hogy el lehessen rejtőzni!)

A bíró elindítja a zsandárokat, hogy keressék meg a zsiványokat.

Na most, hogy a zsandároknak ne legyen olyan könnyű, a terep szélén álldogáló bírót is őrizni kell, mert ha a zsiványok elrabolják, cserébe három zsandárt kapnak foglyul. (Úgy tudják elrabolni a bírót, ha létszámfölényben körülállják, pl. két zsandár őrzi a bírót - ez három. Ha négy zsivány körbe tudja állni őket, övéké a bíró! A cserébe kapott zsandárok leülnek a földre, nem vehetnek részt az üldözésben! Érdemes tehát pl. egy zsandárjárőrt sétáltatni a bíró közelében, hogy segítsen, ha baj van!)

A zsandárok úgy ejtik foglyul a zsiványokat, hogy megérintik őket, de a zsandároknak is létszámfölényben kell lenniük: egy zsiványhoz két zsandár kell, különben nem ér a fogás! Amelyik zsiványt elfogták, a tömlöcbe viszik: leültetik egy fánál, onnan nem mehet el.

Addig tart a játék, míg minden zsiványt el nem fogtak! Ha a bírót háromszor sikerül elrabolni, a zsiványok győznek!

Az új játékhoz új bírót olvasunk ki, s kezdődik elölről a játék.