VONATOZÁS

Mi kell a vonatozáshoz ? Mozdony, vagonok és állomások. Kiolvassuk mozdonyt, és annyi állomást, hogy mindegyiknek jusson két-két vagon. (Mondjuk, éppen tizenhárman vagyunk: egy a mozdony, négy az állomás, és nyolc a vagon. Lehet több vagon is, de minden állomásnak egyenlő jusson.)

Az állomások körben, egymástól egyenlő távolságra felállnak, mögéjük sorakoznak a vagonok. A mozdony két állomás között vesztegel, onnan indul, ahonnan akar. Majd elindul balra könnyű ügetéssel, szuszogva, fütyülve. (A bal lesz ezentúl a menetiránya. Visszafelé már csak tolatni tud!) Na most, az állomás jelezhet tilosat és zöldet! Mint a szemafor: ha piros, oldalt tartja a karját, ha zöld, felfelé.

Ha zöldet mutat, a mozdony megállás nélkül továbbrobog a következő állomásra. Ha pirosat, a mozdony megáll. Ekkor az állomás a mozdony fülébe súg egy számot, mondjuk, azt hogy öt. A mozdony megjegyzi, s robog a következő állomásra. Ha a következő állomás pirosat mutat, a mozdony megáll, és az állomásnak mondania kell egy számot, és rögtön hozzá kell tennie, hogy páros, vagy páratlan! Tudniillik a végeredmény, mert a mozdony hozzáadja magában az első számhoz. (Az öthöz.) Ha az állomás nem találta el, vesztett: ad egy vagont. Ha eltalálta: nyert, kap egy vagont. Igen ám, de az első úton a mozdonynak még nincs vagonja, tehát nem tud nyerni! Vagyis ennek az állomásnak nem üzlet fogadni, hiszen nem nyerhet, csak veszíthet, vagyis az a jó, ha zöldet mutat, továbbengedi a mozdonyt.

De a következő állomás is ravaszkodhat: visszaállítja a váltót, visszafelé mutat a karjával, s a mozdony szépen visszatolat! Most már fogadni kell a mozdonyt, nem szabad visszaküldenie az első állomásra. Tehát az állomás mond egy számot, és hozzáteszi, hogy páros vagy páratlan. A mozdony pedig a tolatás után kivonja az eredeti számból! (Mindig a nagyobból a kisebbet, ha az állomás hatot mondott, akkor az eredmény: egy!) Ha az állomás vesztett, ad egy vagont. Ha nyert - még nem kap vagont, hiszen nincs a mozdonynak. A mozdony továbbrobog a titkos számával. Ha minden állomás zöldet mutat, visszakerül az elsőhöz, aki új számot súg neki, és visszaállítja a váltót, vagyis a mozdony visszafelé  megy állomást. (Tehát nem érdemes a végtelenségig körbeküldeni!)

A játék lényege: az az állomás nyer, amelyik a legtöbb vagont gyűjtötte össze a végén. Ha egy állomásnak elfogyott minden vagonja, és vesztett (a páros-páratlannal), ő maga áll be a mozdony mögé vagonnak. Megszűnt az állomás.

A mozdony szorgalmasan körbejár, előre-hátra húzza a vagonokat. (A vagonok egymás derekát fogják, és a mozdonyét.)

Az állomások pedig ügyeskednek: mutathatnak zöldet, ha a mozdonynak nincs vagonja, de a következő állomás úgy is visszaküldheti! S akkor fogadni kell.

Na most a számok: ha nulla jön ki (kivonásnál pl. ötből ötöt), az állomás se nem nyer, se nem veszít, a mozdony kijelenti: elfogyott a szén! Az állomás új számot súg neki, és előre- vagy hátraküldi. (Indítóállomásnak jó lenni, mert ha visszaküldik hozzá a mozdonyt, nem találgat, hanem új számot súg!)

A tolatással is lehet ravaszkodni: nemcsak akkor irányíthatjuk vissza a mozdonyt, ha üres, hanem akkor is, ha a mögöttünk levő állomás gyengén áll. Az állomásoknak érdekük, hogy egyrészt a többi állomás kiessen, másrészt, hogy a mozdonynak legyen elnyerhető vagonja!

Ha az egyik állomás megnyerte a versenyt, ő lesz a mozdony! De ha a mozdony nyerte el az összes vagont, sőt állomást is, továbbra is ő lesz a mozdony. A többit újraválasztjuk.