UTÁNOZÁS - MAJOMSZOKÁS!
Nem vitás, de azért jót lehet játszani az utánzással!
Annyian játszhatjuk, ahányan vagyunk. Kiszámolunk egy figyelőt, aki kimegy, vagy hátat fordít.
Titokban, csendben kijelölünk egy majmot.
A játékos visszajön s figyel: ki kell találnia, hogy ki a majom!
A majom pedig csinál valamit, a többiek azonnal utánozzák, s lehetőleg nem néznek a majomra, nehogy a szemük állásából kitalálja a figyelő! A majom meg fintorog, leguggol, fejét vakarja, fülét húzgálja, szamárfület mutat, megfogja az orrát, kinyújtja a nyelvét, vagyis rengeteg mindent csinálhat, de lehetőleg gyorsan váltogassa!
A figyelőnek azt kell megfigyelnie, hogy ki csinálja először az új mozdulatokat, mert világos, hogy azt utánozzák, az a majom! Legjobban a váltásoknál tudja rajtacsípni a majmot. (Persze az is ügyeskedhet, pl. még fintorog, de lassan hátracsúsztatja a kezét - akkor a többiek is lassan hátracsúsztatják a kezüket, mert minden mozdulatot utánozni kell, s közben meghajlítja a térdét stb.)
Ha a figyelő kitalálta, hogy ki a majom, helyet cserélnek, ha nem vagy sokáig nem találja ki, újra kimegy. Ha már háromszor volt kint, új figyelőt és új majmot olvasunk ki, illetve jelölünk ki.