SZEM, SZÁJ, ORR

Kiolvasunk egy mutogatót. A többiek sorba vagy félkörbe ülnek. A mutogató mutogat, mondjuk, a szemére, s háromszor mondja: „Szem, szem, szem!" A többiek utánozzák, s a szemükre mutatnak, némán.

A mutogató folytatja, az orrára mutat, s mondja: „Orr, orr, orr!" Ezt is utánozzák, az orrukra mutatnak.

Ám a mutogató ravaszkodhat, a fülére mutat, s mondja: „Száj, száj, száj!" Mindig azt kell utánozni, amit mond, s nem amit mutat!

A mutogató tovább ravaszkodik, odalép egy-egy játékoshoz, s így szól: „Ez az én szemem, szemem, szemem!" De közben az orrára mutat. A játékosnak rögtön kapcsolnia kell, mégpedig fordítva utánozni a mutogatót! Vagyis azt mondja a játékos: „Ez az én orrom!" És a saját szemére mutat! (Ha eltéveszti, zálogot ad.)

A mutogató ezután újra mindenkinek mutogat, s mondja: „Ez az én nyakam, nyakam, nyakam!"

Majd újra odalép egy játékoshoz, és azt mondja: „Ez az én szívem, szívem, szívem!" De a könyökérc mutat! A játékos gyorsan fordítva válaszol: „Ez az én könyököm!", és a szívére kell mutatnia!

Addig játszunk, míg jó sok zálog össze nem gyűlik, akkor a mutogató kiváltatja a zálogokat, s az új játékhoz új mutogatót olvasunk ki.