SZAMÁR, AKI HALLGATTA

Becsapós játék, gyorsan, fürgén kell játszani! Annyian játszhatjuk, ahányan vagyunk.

Kiolvasunk egy kikiáltót, aki a játékot vezeti. A többiek pedig eléje állnak, s nagyon figyelnek.

A kikiáltó gyorsan mondja a verset:

Egy embernek volt egy háromlábú széke!

Izgatta, mozgatta, szamár, aki hallgatta!

Erre, hogy ne legyünk szamarak, gyorsan be kell fogni a fülünket, s aki nem fogta be időben,

kiesik a játékból, a kikiáltó mögé áll. Igen ám, de a kikiáltó változtat a szövegen! Most ezt mondja:

Egy embernek volt egy háromlábú széke!

Izgatta, mozgatta, szamár, ki nem hallgatta!

Vagyis most az esik ki, aki befogta a fülét.

Mutatóba közlünk egypár csali szöveget, amelyeket felváltva mondhat a kikiáltó. (Mindig azt kell vagy nem kell csinálni, ami az elmondott szövegben van!)

Egy embernek volt egy háromlábú széke!

Erre dűlt, arra dűlt, szamár, aki lecsücsült!

(Vagy: Szamár, aki nem csücsült!)

Egy embernek volt egy háromlábú széke!

Kényelmesen raja ül, szamár, aki nem örül!

(Mosoly !)

(Vagy: Szamár, aki most örül!)

Egy embernek volt egy háromlábú széke!

Lábon áll, lábon áll, szamár, aki egyen áll!

(Vagy: Szamár, aki kettőn áll!)

Egy embernek volt egy háromlábú széke!

Kutyagol, kutyagol, szamár, aki leguggol!

(Vagy: Szamár, aki nem guggol!)

Természetesen a kikiáltó becsaphatja a játékosokat: guggol, mikor nem kellene, mosolyog, fel lábon áll stb.

A következő kikiáltó az a játékos lesz, aki utoljára esik ki, vagyis aki a legtovább bírta.