ÓRAMUTATÓ

Tizennégy játékos kell hozzá. Kettőt kiolvasunk: ők lesznek az óramutatók, egyik a kismutató, másik a nagymutató.

Húzunk egy jó nagy kört, tizenkét felé osztjuk, az órák helyére kis köröket rajzolunk, s megszámozzuk tizenkettőig, ahogy az órán van. Minden órába beáll egy-egy játékos.

Az óramutatók a kör közepére állnak, egymásnak támasztják a homlokukat, és bemondják a pontos időt. Először a nagymutató kiált: „Háromnegyed..." A kismutató folytatja: „...négy!" A megjelölt idő helyén álló két játékos gyorsan helyet cserél egymással. (A kilences és a négyes!) Az óramutatók igyekeznek elfogni valamelyiket, akit elcsípnek, azzal helyet cserélnek. (Vagyis a mutató beáll a játékos helyére.)

Csakhogy nemcsak a negyedórákat s a félórákat mondhatják, hanem perceket is. Ilyenkor a kismutató kezdi: „Tizenkettő...", a nagymutató meg folytatja: „...múlt tizenöt perccel!" Vagyis a tizenkettes és a hármas fut! De lehet beugrasztó, csali szöveget is mondani: „Hat óra..." „... lesz tíz perc múlva!" - a tíz percen, mondjuk, nem áll senki, de ha mégis befut valaki a körbe, helyet cserél a mutatókkal: ha a kismutató mondta a nevét, mint pl. most a tizenkettest, akkor vele, ha a nagymutató csali szövegére futott, akkor vele!

Csali szöveg, ha azt mondják, hogy „Tizenkettő... óra!" Mert ilyenkor mind a két mutató a tizenkettesen van, nincs kivel helyet cserélnie! Ha valaki mégis befut, azzal cserél, aki előbb mondta, hogy tizenkettő.

De nem csali szöveg, ha azt mondják, hogy nyolc óra múlt harminc perccel, vagy kilenc óra lesz negyvenöt perc múlva, vagy tíz óra múlt tizenöt perccel! Vagyis ha olyan értéket mondanak, ahol áll egy-egy játékos.