MESTERSÉGÜNK CÍMERE

Mímelő játék, vagyis valamit utánoznunk kell mozgással, fintorral, arcjátékkal, esetleg egy-két jellemző hanggal.

Két játékos megegyezik (lehet önként jelentkező, vagy kiolvassuk) titokban egy mesterségben. Legjobb, ha félremennek vagy kimennek, például megegyeznek, hogy patkolókovácsok lesznek. Vagy, hogy nehezebb legyen kitalálni: patkoló- és kocsikovács! (Mindig csak olyat lehet választani, ami a valóságban is van! Nem lehet pl. szúnyogpatkoló kovács! És csak egy mesterséget lehet! Nem lehet pl. méhész és borbély! De borbély és seborvos lehet - régen volt ilyen mesterség!)

Mikor megegyeztek, bejönnek, és elmondják a beköszöntő szöveget: Amerikából jöttünk, mesterségünk címere: P. K." (Vagyis a kezdőbetűt, illetve kezdőbetűket be kell mondani! Most: patkoló- és kocsikovács.)

Elkezdik a mímelést, a mutogatást. Pl. az egyik patkót ver a társa talpára, vagy kocsikerékre vasat húz, vagy kohót fújtat, vagy kalapál és így tovább. Csak a mesterségekre jellemző mozdulatokat lehet csinálni, nem foghat lepkét például, de az arcát törülheti, mert nehéz a munka, és izzad. (De legyet csaphat a lába szárán, ám akkor: M. P. K. - vagyis munka nélküli patkoló- és kocsikovács! Ez már bonyolultabb, el kell játszani, hogy milyen munkája nincs!)

Ha senki sem találta ki, hogy mi a mesterség, a két játékos ismét kimegy, s újat talál ki - Ha valaki kitalálta, társat választ magának, és ők mennek ki.