KICSODA-MICSODA

Kiolvasunk egy kérdezőt, kiküldjük.

A többiek megegyeznek egy szóban. Lehet élőlény, tárgy, fogalom.

Behívják a kérdezőt, aki sorba megy, s mindenkinek feltesz egy kérdést. A kérdésre igen-nel, nem-mel és is-sel lehet felelni. (Is-t akkor mondunk, ha ilyen is lehet, meg olyan is!)

A kérdező jól teszi, ha kirekesztő kérdéseket tesz fel. Legelőször is tisztáznia kell, hogy élőlényről, tárgyról vagy fogalomról van-e szó.

Ha élőlényről, akkor tisztáznia kell, hogy ember-e, állat-e vagy növény. Ha ember, akkor hogy él-e, élt-e egyáltalán. (Mert lehet kitalált személy is, mint pl. János vitéz!)

Ha kitalált, akkor ki találta ki? Milyen regényben, festményen, szájhagyományban, szoborban, újságban, filmben stb. szerepelt? Ha ez megvan, akkor az író nemzetiségére kell kérdezni: Európában élt-e stb.

Ha tárgyról van szó, tisztázzuk, hogy hol található, az anyagát, nagyságát. Aztán: mire használják, vagy hogy egy bizonyos tárgy-e, vagy több is van belőle ? Ha egy bizonyos tárgy, kinek a tulajdona ? Lehet érdeklődni a tulajdonos után is.

Ha fogalomról van szó, tisztázzuk, hogy konkrét vagy elvont fogalom-e. Tisztázzuk, hogy művészeti, tudományos, csillagászati stb. fogalom-e. Ha művészeti, milyen művészet? Irodalom, festészet, szobrászat?

Így haladunk, szűkítve a kört. Ha logikusan gondolkozunk, elvben minden feladott szót ki lehet találni. S jól megtornáztatjuk agyunkat.

Kérdezni csak egy dolgot szabad. Felelni meg pontosan. Az „is" is pontos legyen! (Pl. a kés van feladva. Anyaga vas? Is! Anyaga fa? Is!)

Az megy ki, akinél kitaláltuk a feladott szót.