KI A VÁRBÓL!
Kiolvasunk egy fogót. A többiek annyi várat rajzolnak a földre, összevissza, egymástól távol, hogy minden várba három-három vagy négy-négy játékos jusson.
A játékosok beállnak a várba. A fogó köztük ólálkodik, majd hirtelen mélyen lehajol, s elkiáltja magát: „Ki a várból!" Rögtön fel is egyenesedik, s igyekszik elkapni egy játékost, vagy beállni egy várba harmadiknak.
A kiáltásra kifutnak a játékosok, és egy másik várba igyekeznek beállni. A saját várba nem lehet visszafutni. És egy várba csak hárman állhatnak be, a negyediknek tovább kell futnia, míg egy olyan várat nem talál, ahová befér.
Akit a fogó elfog, vagy ha valakinek nem jut vár, mert a fogó is beállt harmadiknak valahová - az lesz az új fogó.
(Azért kell a fogónak mélyen lehajolnia, hogy ne legyen túl könnyű a dolga. Hogy vita ne legyen a hajolásból, legjobb, ha megérinti az ujjával a földet. A. várak se legyenek túl közel egymáshoz, a legelső kiolvasott fogó kijelölheti a várak végleges helyét. Lehet köztük akadály is: bokor, árok, fa stb. Az első három játékos pedig, aki befutott a várba, gyorsan átfogja egymás vállát, ezzel jelzik, hogy teli a vár. Kitúrni, kilökni senkit nem szabad! A fölösleges játékos jobban teszi, ha gyorsan odébbáll, mert megfogják.)