GÚNÁROS

Legelőbb is kiolvassuk a gúnárt, azután a rókát, a többi játékos lesz a liba. A gúnár libasorba állítja a libákat, vezeti őket, majd megáll, oldalt fordulnak, s így szól: „Itt a jó fű, csipegessünk!"

A sor másik végén jön a róka. Megáll, kezével keverget. (Mintha fa­zékban vizet kavarna.) A gúnár megszólítja; „Mit csinálsz, róka?" A róka így válaszol: „Vizet melegítek!" Gúnár: „Minek a víz?" Róka: Levesnek!" Gúnár: „Mi fő benne?" Róka: „Libaláb!"

Ekkor a libák felemelik a jobb lábukat, s kórusban kérdik: „Ez ? Ez ?" A párbeszéd alatt a róka a sor egyik oldalán settenkedik, a gúnár meg a sor túlsó oldalán igyekszik vele lépést tartani, mindig szemben lenni! Ugyanis a róka csak a sor két végéről lophat libát, s mindig a szélsőt! És csak akkor, ha a gúnár nincs ott, és nem tudja megérinteni a kiszemelt libát. A róka is cselezget, igyekszik lerázni a gúnárt.

Lopni csak attól kezdve lehet, ha a libák felemelték a lábukat. Ha a róka nincs jó helyzetben, folytatja a párbeszédet. A libák másik lábára mutat, s azt mondja: „Nem az! A másik!" Közben fel-alá rohangál. A libák a másik lábukat emelik fel. A róka az ellopott libát félreülteti. Újra párbeszéd, lopás. A róka arra a kérdésre, hogy „Mi fő benne?", felelheti még, hogy szárny (kézfelemelcs), libamell (fekvőtámasz), püspökfalat (lecsücsülnek).

Ha a róka a libáknak több mint a felét ellopta, győz. A következő játék­ban is róka marad, s új gúnárt sorsolunk. Ha kevesebbet lop el, mint a fele, a gúnár győz, s marad gúnárnak. Megegyezhetünk, hogy annyiszor mondjuk a párbeszédet, ahány liba van. (Csak akkor lehet lopni, ha a párbeszédben a libák valamelyik testrészéhez érnek, vagyis a libák meg­mozdulnak. Akkor viszont annyit, amennyit tud. Ha a gúnár megérinti a rókát a soron át, újra kell kezdeni a párbeszédet, illetve abba kell hagyni a lopást!)