ERRŐL JUT ESZEMBE

Kiolvasunk egy kérdezőt, a többiek sorba állnak vagy ülnek. A kérdező a sor szélére áll, s elindítja az első szót: „Kesztyű!" A következő játékosnak mondania kell egy új szót, ami valamilyen módon kapcsolódik a kesztyűhöz. Ezt mondja pl.: „Hideg!" (Hidegben húzunk kesztyűt! De mondhatja ezt is pl.: „Egyujjas!" Vagy: „Bőr!" Ha olyan szót mond, amiből gyanús, hogy nincs köze az előzőhöz, a következő játékos visszakérdezheti, hogy mire gondolt. Ha értelmes választ ad, a visszakérdező kiesik, hátat fordít, ha nem tud értelmes választ adni, ő esik ki.)

Ott hagytuk abba, hogy: „Hideg!" A következő játékosnak már a hidegre kell valamit mondania. Pl. azt mondja: „Kályha!" A következő meg ezt: „Cső!" A következő így folytatja: „Lép!" (vagyis hogy lépcső). A lépet is kétféleképpen értelmezheti a következő, pl.: „Disznó!" (A disznó lépére gondolt!) Vagy: „Létra!"

Az utolsó játékos visszafelé indítja a kérdezést. Ha visszaér a sor szélén álló kérdezőhöz, új szót indíthat el, vagy folytatja az érkezett szót. (A kérdező dönt a vitás esetekben, szót kell neki fogadni. Persze a kérdező is kieshet, akkor is ő marad a döntőbíró.)

Az a játékos győz, aki utoljára marad. A következő játékban ő lesz a kérdező.