ENYÉM A VÁR, TIED A LEKVÁR!

Ha egy dombra bukkanunk, ki ne hagyjuk az „Enyém a vár, tied a lekvár" nevű játékot!

Vagyis ehhez a játékhoz kell egy domb, dombocska, sóderkupac, kavicshányás, egyszóval valamilyen kiemelkedő hely, amit meg lehet rohanni, ostromolni, elfoglalni.

Amikor megpillantjuk a dombot, feléje szaladunk. Aki elsőnek ér fel, azé a vár. Rögtön világgá is kiáltja: „Enyém a vár, tied a lekvár!" Azonban nemcsak kiabál, hanem igyekszik is megvédeni a várát: mert ostromolják erősen, a többiek fel-felszaladnak a domb oldalán. Hogyan védi ? KézzeI-lábbal! (De rugdosni nem szabad!) Ha megvédi, az övé, ha letuszkolják, azé, aki fent marad. Ha jó sokan vagyunk, ajánlatos, ha többen védik a várat, vagyis alakítsunk két csapatot, mondjuk, a félmeztelenek és az ingesek csapatát. (Hogy tudjuk: ki kivel van !) Akkor már taktikázhatunk is! A védők úgy, hogy a szorongatott helyre tömörülnek. A támadók úgy, hogy ék alakban támadnak, vagy kétfelől, egyenként lerángatják a védőket. A támadók akkor győznek, ha legalább két játékosuk feljut a domb tetejére, és el tudja kiáltani: „Enyém a vár, tied a lekvár!" Ekkor helyet cserélnek, s kezdődik elölről a játék.