ELHARAPOTT NÓTA

Kiolvasunk egy vezénylőt (karmestert). A karmester mond egy dalt, megadja a hangot, s a többiek szépen, ritmusra, énekelnek. Ha a karmester int, abbahagyják, de magukban némán folytatják. Ha a karmester újra int, hangosan kell énekelni!

A karmester fülel, s arra, aki rosszul folytatja, rámutat s kiállítja. Az is kiáll, aki nem rögtön kapcsolódik be a hangos éneklésbe, vagy aki a másikat lesi! (Nem érdemes lesni, mert a másik is rosszul folytathatja, s így mind a ketten kiesnek!)

Honnan tudja a karmester, hogy mi a helyes folytatás ? Onnan, hogy ő is énekel magában, de csak a megkezdett ritmusban énekelhet, se gyorsabban, se lassabban!

Addig vezényel, míg mindenki ki nem esik, ha már csak egy marad, ő lesz a következő karmester! (Minél több dalt éneklünk, annál jobb: gyorsat is, lassút is.)