BETŰMOZAIK

Annyian játszhatjuk, ahányan vagyunk. Kiválasztunk egy betűt. (Vagy úgy, hogy valaki magában mondja az ábécét, s megáll, ahol állj-t kiáltunk, vagy egyszerűen mondunk egy betűt, vagy aki sikeresen befejezte a szót, új betűt mond.)

Vagyis megvan a betűnk, az első játékos hangosan kimondja. Pl. „A". A következő játékos hozzátesz egy betűt. Ő már gondol egy híres ember nevére. (Legjobb, ha híres ember nevét találjuk ki. Mindig betű szerint kell mondani, és nem kiejtés szerint! Pl. azt mondja hangosan: D! Mindig csak egy betűt szabad mondani! Nem lehet egybeolvasva mondani, aki együtt ejti az előző betűkkel, kiesik. A következő játékos is mond egy betűt, pl. „Y", az ezután következő játékos megállapítja magában, hogy összeállt egy név, s azt mondja: „Kész!" (Ha rosszkor mondja, kiesik.)

Persze többféle nevet lehet alakítani. De akik visszakérdeznek (mert a következő játékos nem tudja, vagy gyanút fogott, s visszakérdez), annak meg kell mondania, hogy melyik névre gondolt! Ha nem tudja, kiesik, ha tudja, akkor a kérdező esik ki! Új betűt mondanak, s folytatódik a játék. A kiesők hallgatnak, nem játszanak.

Addig játsszuk, amíg legalább két játékos maradt.