MADZAGLABDA

Két csapatot alakítunk, a csapatok meghúzzák az indulóvonalukat. Az indulóvonalaktól tíz lépésre, két-három méter magasra kifeszítünk egy madzagot (fára vagy levert rúdra), majd újabb tíz lépésre egy másik madzagot is kifeszítünk, szintén ugyanolyan magasra, mint az elsőt.

Minden csapatnak van egy labdája. A csapatok vonalban felállnak az indulóvonaluk mögé, s „Egy, kettő, három!"-ra az első játékosok futva elindulnak. Az első madzaghoz érve átdobják fölötte a labdát, majd a madzag alatt átfutva elkapják, rohannak tovább a második madzagig, ott is átdobják, s futnak vissza a csapatukhoz, átadják a labdát a következő játékosnak. (Dobhatják is, ahonnan tudják, de mindenképpen az első madzag elől!) A következő játékos fut, s végigcsinálja ugyanezt.

Mikor egy csapat utolsó játékosa is futott, következik a páros futás: ketten futnak a labdával, az egyik átdobja a madzagon, a másik elkapja, a következő madzagon ő dobja át, s az első kapja el, visszafelé újra át­hajítja a második madzagon, a társa elkapja, az első madzagon átdobja, az első elkapja, s futnak a csapatukig, ott átadják a labdát a következő párnak (most is lehet messzebbről is dobni!).

Az a csapat győz, amelyik hamarább végrehajtotta a labdadobálást.

(Ha nem sikerül áthajítani vagy elkapni a madzag fölött a labdát, s az leesik a földre, a játékos vagy a játékospár újra indul: visszamegy a vonalra, s elölről kezdi. Jó tehát vigyázni! Ha pedig a visszadobásnál ejti el a labdát valaki, akkor vissza kell mennie a második madzagig, és onnan újra dobni-kapni a labdát! Érdemes tehát biztonságosan váltani, inkább menjünk közelebb az indulóvonalhoz, nehogy leessen a labda!)