LABDAÖKLÖZÖ

Kell hozzá egy nagy labda (nagyobb, mint a futball, legjobb egy felfújt strandlabda). Csinálunk egy nagy, téglalap alakú pályát. A pálya két végén jól látható vonalat húzunk, ez lesz a gólvonal.

Két egyenlő létszámú csapatot alakítunk, mindegyik feláll a saját pályája gólvonala mögé. A labdát a pálya közepére, a földre teszik. „Három"-ra vagy sípszóra a két kapitány elindul a labdáért, a többiek utánuk, amelyik kapitány előbb eléri, hátradobja a csapatához.

Attól kezdve, hogy a középpontról felvettük, a labdának nem szabad a földre esnie! Ame­lyik játékos elejti, kiáll a következő gólig, akkor újra beállhat a csapatába. (Persze csak ha a pályán belül ér földet a labda! Ha pályán kívül, akkor bedobás van.)

Gólt akkor dobunk, ha az ellenfél gólvonalán túlrepítettük a labdát. A labdát nem lehet kézbe fogni, vinni, csak ütögetni: ököllel, tenyérrel, fejjel, mellel, háttal stb. Aki kézben viszi, szintén kiáll a következő ,gólig. Minden gól után megint középre tesszük a labdát, a csapatok a gólvonaluk mögé mennek, s „három"-ra a két kapitány fut a labdáért. Az a csapat nyer, amelyik a legtöbb gólt ütötte. (Vagyis nemcsak gólt kell dobni, hanem a labdára is ügyelni kell, hogy ne essék a földre: aláhasalunk, vagy inkább kiütjük oldalt stb., nehogy kiessünk. Ha vita van, hogy ki ejtette el, a leghelyesebb, ha valamelyik játékos kiáll abból a csapatból, ahol utoljára volt a labda. Ha az ellenfél már hozzáért, s úgy esett le, akkor az ő csapatából áll ki valaki.)