KINÉL VAN A LABDA?

Kiolvassuk a dobót. A többiek egyenes sorba állnak. Ha tíznél többen vagyunk, alakítsunk félkört.

A dobó a sor vonalától annyit lép előre, ahány játékos a sorban van. Ott megáll, és hátat fordítva hátradobja a labdát, ha mellémegy, újra kell dobnia. A sorból valaki gyorsan elkapja, és háta mögé dugja, a többi is hátrateszi a kezét. A dobó megfordul. De előbb a következő szöveget kell elmondania, nehogy túl hamar forduljon meg: „Nagyot lőtt az öreg­ágyú, bumm!" Bummra fordulhat. Fürkészve nézi a sort, kinél lehet a labda. Majd a következőt parancsolja: „Jobb!" Vagyis hogy mindenki tartsa fel a jobb kezét. Az is, akinél a labda van. Persze a többiek segíthetnek neki, úgy tesznek, mintha átraknák a labdát a bal kezükbe. A dobó új parancsot adhat, de előbb „Le!" vezényszóval visszateteti a kezüket. Egyszerre mind a két kéz nem lehet fent, ez világos. Ezt mondja most: „Bal!" Most mindenki a bal kezét nyújtja fel. Ha még most sem tudja, hogy kinél van a labda, szűkítheti a sort, megnevez egy játékost, s azt mondja („Le!" vezényszó után), hogy: „Jóskától innen bal!" „Onnan: jobb!" Háromnál kevesebb játékosra nem szűkítheti a sort. Próbálkozhat még guggolással, elkiáltja magát: „Gugg!" Ekkor a sor hátratett kézzel leguggol. „Fel!" kiáltásra feláll. De hogy potyára ne guggoltasson, ha a dobó nem találta el, kinél van a labda, neki kell leguggolnia, annyiszor, ahány játékos van! A bal-jobbot se mondhatja a végtelenségig: háromszor mondhat jobbot és háromszor balt. Ha kitalálta, az megy ki dobónak, akinél a labda volt. Ha nem találta el, a guggolás után új dobót olvasunk ki.