HOSSZÚMÉTA

Csinálunk egy hatvan-nyolcvan méter hosszú és húsz méter széles pályát. A pálya két végén a sarkokba leszúrunk egy-egy botot. A botok közé egy-egy vonalat húzunk (tulajdonképpen a pálya két végén). Az egyik lesz a belső métavonal, a szemben levő meg a külső métavonal.

Két csapatot alakítunk. Sorshúzással eldöntjük, hogy melyik lesz „bent", és melyik „kint". Amelyik csapat „bent" lesz, az ütöget, a belső métavonalhoz megy. A „kint"-i csapat a két vonal közötti pályán helyezkedik el. A kint levő csapat kijelöl egy adogatót és három „kutyát" a saját játékosai közül. Az adogató dobja majd fel a labdát az ütéshez, a három „kutya" pedig megdob valakit az elütött labdával.

Kell egy métaütő és egy kis labda. (Kemény rongy- vagy tömött bőrlabda.) A métaütő 50-60 centiméter hosszú bot, egyik vége laposra van faragva, hogy ütni lehessen vele. (A métaütő olyan hosszú lehet, hogy leengedett kezünkbe fogva ne érjen le a földre!)

Elhelyezkednek a csapatok, a bentiek a belső métavonalnál sorakoznak föl, előttük áll az adogató. A kintiek többi játékosa a pályán van, köztük a három „kutya" is. Az adogató feldobja a labdát, az egyik benti játékos az ütővel igyekszik messzire juttatni. (Két kézre fogja az ütőt, s alulról lendít, vállmagasságban üt.) Ha jó messzire szállt a labda, elhajítja az ütőt, és a külső métavonalig fut és vissza! A kinti játékosok, illetve valamelyik „kutya", az elütött labda után iramodik, elcsípi, s megpróbálja megdobni a futót! (Csak egyszer próbálkozhat!) Ha a „kutya" eltalálja a futót, a két csapat helyet cserél. A kintiek lesznek a bentiek, s ők állnak a belső métavonalhoz, a bentiek meg a kintiekhez (három „kutya", adogató). Ha nem találják cl a futót, akkor a következő benti üt, majd fut. így ütnek, futnak, s ha az egész csapat átfutott és vissza, anélkül hogy valakit is megdobtak volna, megnyerte a menetet, kap egy pontot. Vagyis világos, hogy pontot mindig csak a bentiek szerezhetnek.

Na most ha egy bentinek nem sikerül az ütés (melléüt), akkor a belső métavonal mögé áll és vár. A következő belső próbálkozik az ütéssel, s ha sikerül, fut. Ekkor a belső vonalnál várakozó is szaladhat vele együtt! De őt is megdobhatják.

Viszont ha nem dobták meg, ér a futás akkor is, ha nem ütött. Több sikertelen ütő is futhat a következő jól ütővel, s ha nem dobják meg valamelyiket, ér a futás.

A kinti csapatnak érdemes úgy elhelyezkednie, hogy a három „kutya" szétszórtan áll a pályán, a csapat többi tagja meg a végéhez áll, s a labda után fut. Aki elcsípi, a legközelebbi „kutyá"-nak passzolja, mivel csak a „kutya" dobhat.

A benti csapat ütőjének meg éppen ezért érdemes minél messzebbre elütni a labdát, hiszen annál később szerzik meg. Ha maga elé üti, biztos, hogy kidobják futás közben.

Az adogató rendesen adogasson: ívben a játékos elé kell dobnia a labdát, mert ha laposan vagy túldobja, újra kell hajítania. Jó, ha messzebbről dobja, nehogy eltalálják az ütővel! Az ütő játékos pedig vigyázzon, ki ne csússzon a kezéből az ütő, mert valakit eltalálhat vele! Aki nem tud jól ütni, az ne játsszon métát! (Lehet külön gyakorolgatni, mert ha ezt az egyet megtanuljuk, igen jókat játszhatunk!)