EGY LYUKKAL ARRÉBB!

Kiolvasunk egy vezénylőt. A többi játékos nagy körbe áll, s a lába előtt kis kört rajzol.

Ekkor a vezénylő hátat fordít a nagy körnek, s így kiált: „Labdát lyukba!" Az egyik játékos a lába előtti kis körbe tesz egy labdát, azután a vezénylő tovább rendelkezik: „Egy lyukkal jobbra!" Ekkor mindenki egyet lép jobbra, szomszédjának köre mögé áll.

A vezénylő ismét kiált: „Jóska, Karcsi, Bandi álljon a körbe!" (Vagyis három játékos nevét mondja.) Azok otthagyják kis körüket, és beállnak a nagyba. A vezénylő tovább vezényel: „Egy lyukkal jobbra!" (De mondhat több lyukat is, és mondhatja, hogy balra.) A játékosok arrébb lépnek, s aki előtt a kis körben a labda van, felkapja, és igyekszik megcélozni, megdobni a bent levőt! Ha valamelyiket eltalálja, helyet cserélnek. Ha egyiket se találja el, ő is beáll a körbe, s a labdát visszateszi oda, ahonnan felvette!

A vezénylő tovább vezényel, végig háttal, hogy pártatlan legyen, s a többiek lépnek, dobnak. Ahogy fogynak a nagy körből a játékosok, egyre többször fordul elő, hogy a labda mögé senki se áll. (Az eldobott labdát mindig abba a kis körbe kell visszatenni, ahonnan eldobták.)

Ilyenkor nincs dobás, a bent levő játékosok azt kiáltják, hogy „Üres!", s a vezénylő ebből tudja, hogy új parancsot kell kiadnia.

Addig játsszuk, míg a nagy körben már csak három játékos marad. Most Ők mennek be a nagy körbe, a bent levők kijönnek, és új vezénylőt olvasunk ki közülük.