HATVANHAT

Ketten a legjobb játszani, magyar kártyával. A csomagból külön tesszük a hetest, nyolcast, kilencest. Az ásszal, tízessel, királlyal, felsővel, alsóval játszunk - ez az ütéssorrend, erősségi sorrend is!

Adut úgy választunk, hogy az osztó hármat leoszt, a következőt felvágja, az az adu, ad még két lapot, s a csomagot az adura teszi. Az adut az adu alsóval lehet kicserélni, ha rajtunk a hívás joga. Király, felső egy kézben húszat jelent, aduszínből negyvenet. Ha rajtunk a hívás, kijátszhatjuk, vagy ha készen vagyunk vele, csak bemutatjuk.

Hatvanhatig kell játszani (az ász tizenegyet, a király négyet, a felső hármat, az alsó kettőt, a tízes tízet ér), de ügyelni kell a maccsra is (harminchárom).

Az emelő indul, hív egy lapot, az osztó üti, ha akarja vagy tudja. (Míg nem fogyott el a csomag, vagy ha nem takartunk, nem muszáj színre színt tenni és felülütni!)

Az ütés után új lapot húzunk, először az, aki ütött. Akkor takarunk, ha csupa nagy értékű ütőlap van a kezünkben (de ha már egy lap fedi az adut, se takarni, se cserélni nem lehet!), ezzel rákényszerítjük az ellenfelet a színre színt tevésre és a felülütésre. Ha letakarunk, de nem nyerünk, nem jön össze a hatvanhat, akkor az ellenfél vesz lapot, mégpedig, ha nincs maccsa, kettőt, ha ütése sincs, hármat. Ha sikerül a takarás, mi veszünk ugyanennyit.

Ha elfogyott a csomag, kötelező a felülütés és a színre színt tevés! Ha nem takart senki, az is nyert, aki utoljára üt, akkor is, ha nincs meg a hatvanhatja.

Ha van maccsa (harminchárma) az ellenfélnek, egy lapot veszünk a félretett kártyákból, ha nincs, kettőt, ha ütése sincs, hármat!

Hét pontig játsszuk. Aki a hét pont alatt egy pontot se szerzett, snájder lesz, duplán veszít!