DURÁK

Hárman-négyen játszhatjuk. (De legjobb, ha négyen!) Magyar kártyával.

A csomagból minden játékos felcsap egy lapot, annak a színe lesz az ő aduszíne! (Addig csapunk fel, míg mind a négy szín gazdára talál.) Az osztó megkeveri és szétosztja a lapokat, mind a harminckettőt.

(Mindenkinek nyolcat.) A jobb felől ülő játékos indul, kitesz egy lapot. Lehetőleg ne a következő játékos aduját, mert fel lehet venni! A következő üti, ha tudja (az adu minden mást üt, az ütés ász, király, felső, alsó, tízes, kilences, nyolcas, hetes sorrendben megy), és tesz még rá egy kísérőt. Vagyis két lapjától megszabadult. A következő is üti, ha tudja, és ő is tesz rá egy kísérőt. Ha nem tudja ütni, fel kell vennie, de felveheti önszántából is, ha saját jó adulapjai vannak a csomagban.

De azért vigyázzunk a felvevéssel, mert az nyer, akinek először elfogy a lapja! Ha már nagy a középen levő csomag, a következő játékos nagy aduját tesszük kísérőnek, amit az nem tud ütni, így hát kénytelen felvenni a csomagot.

Az üres asztalra mindig egy lappal indulunk, csak a következő tesz kísérőt.

Ha az elsőnek elfogyott a lapja, folyik tovább a játék a második és a harmadik helyért. Most kell aztán vigyázni a lapfelszedéssel, mert egyre több a lap!

Ha hárman játsszuk, egy adu nem játszik, vagyis nincs gazdája, és a gazda nélküli aduból a hetest, nyolcast kitesszük, hogy el tudjuk osztani a lapot.