RÓMÁZÁS

Készítünk egy romát: 30 centiméter hosszú, karvastagságú cövek egyik végét jó hegyesre faragjuk. A tompa végénél megfogva erősen a földbe ütjük (ahogy a bicskát szokás), hogy a hegyes végével álljon bele, s lehetőleg jó erősen!

A másik játékos (általában ketten játsszák, de lehet többen is) fogja a saját romáját, és úgy üti az első mellé, hogy az övé állva maradjon, az elsőt meg kimozdítsa a helyéből. Ha sikerül kiütnie, és az övé megáll a földben, győzött. Ám legtöbbször az első roma csak meginog, s a második se áll valami erősen a földben. Ilyenkor az első játékos óvatosan kihúzza (a kihúzás közben nem szabad feldönteni vagy meglazítani - legjobb, ha az ellenfél húzza ki a romát!), és most ő dob a földben álló mellé. Ha sikerül kidöntenie, és az övé állva marad, ő győz.

Addig ütnek a földbe, míg valamelyik roma ki nem dől.

Csapatban úgy játsszuk, hogy kisorsoljuk a kezdő csapatot, a kezdők beleütik a romájukat a földbe. Jön a második csapat, s mellé ütve igyekszik kidönteni a cövekeket. Akiét kiütötték, az kiáll, abban a menetben nem játszik, de kiáll az is, akinek a romája nem áll meg a földben! Most az első csapat üt újra, a második csapat romáit célozva-ütve.

Újra kiáll, akiknek kidöntötték, illetve akinek nem állt meg a romája. Addig játsszuk, míg egy roma marad a földben. Az a csapat nyer, amelyhez a győztes játékos tartozik.