HEGYMÁSZÓVERSENY
Két csapatot alakítunk, mindegyiknek legyen két darab egyméteres botja. Sík terepen játsszuk, de azért olyan lesz, mintha hegyet másznánk! Mindegyik csapat húz egy indulóvonalat, s kijelöli a pályáját. A kapitányok elindulnak, s tíz lépés után kijelölnek egy húsz centi szeles patakmedert, két ággal megjelölik. Tovább lépnek öt lépést, s kijelölnek egy hágót : egy méter hosszút és tíz-tizenöt centi széleset, ezt is két faággal vagy földbe szúrt gallyakkal jelölik. Továbblépnek tízet, s rajzolnak egy egyméteres kört. Visszamennek a csapatukhoz, s a két kapitány az indulóvonalra áll.
Mégpedig, mivel hegymászás lesz, a két botot a lábfejükre teszik, s erősen lenyomják. Vagyis úgy kell haladni, hogy a botok mindig a lábfejeken legyenek, ha a bot lecsúszik, vissza kell menni az indulóvonalra s újrakezdeni a futást!
Vezényszóra elindulnak, mikor a patakhoz érnek, átugorják, de a botnak most sem szabad lecsúszni a lábfejről! A hágónál csak egy lábnak van hely (olyan szélesre csináljuk a hágót), vagyis a játékos az egyik lábát előreteszi, a másikat mögéje, s úgy csusszan-lépked előre. A botnak most sem szabad elhagynia a lábfejet! Felérkeznek a csúcsra: a körhöz. Itt megfordulnak, mégpedig úgy, hogy egyik lábukat beteszik a körbe, a másikkal a körön kívül lépegetnek, persze bottal!
Visszafelé ugyanígy haladnak: a hágón fél lábbal, a patakokat átugorják. Az indulóvonalnál átadják a hegymászóbotokat a következő játékosnak, s az vág neki a hegynek.
Az a csapat győz, amelyik hamarább befejezi a hegymászást.