BOLONDÓRA

Kell hozzá egy köcsög (vagy üres konzervdoboz, nagy labda vagy papírdoboz) és egy pálca.

Kiolvasunk egy bolondórát és egy állítót.

A bolondórának bekötjük a szemét, és a kezébe nyomunk egy pálcát. Az állító nagyon halkan elhelyezi a köcsögöt a bolondóra környékén: szemben vele, oldalt vagy a háta mögött. Majd ellépked onnan, s így szól messziről: „Üthetsz már, bolondóra!" De a bolondóra, mielőtt ütne, megkérdi: „Nappal van-e, vagy éjszaka?" Ami azt jelenti, hogy előtte van-e vagy a háta mögött a köcsög ? Az állító nem hazudhat, ha előtte van, azt mondja, hogy „Nappal!", ha mögötte, azt: „Éjszaka!" Ha oldalt van, akkor azt mondja, hogy: „Este!" De azt nem kell közölnie, melyik oldalon. Éppen ezért jól teszi a bolondóra, ha az „Üthetsz már...." felszólításra forog egyet, nehogy oldalt essék a köcsög.

Mikor mindez tisztázódott, a bolondóra megkérdezi: „Hányat üthetek?" A többi játékos megnézi, hogy könnyű vagy nehéz-e eltalálni a köcsögöt, és ujjukon mutatják az állítónak, mennyit üthet. Az hangosan közli a bolondórával. (Ha könnyű, mondjuk, kettőt-hármat, ha nehéz, négyet-ötöt.)

A bolondórának el kell találnia a megadott ütésből a köcsögöt. Nem seperhet, nem tapogathat: ütnie kell. Ha eltalálja, az állító lesz a következő bolondóra, és a bolondóra az állító. Ha nem találja el, új bolondórát olvasunk ki, az állító marad. Ha egyszer mát cseréltek, új párt olvasunk ki.