Közeledett Pisti születésnapja. Édesanya boldogan csomagolta be a játékautót egy szép piros csomagolópapírba. A csokoládé pedig csillogó arany burkolatot kapott. Amikor elérkezett a nagy nap Édesapa köszöntő szavait Pisti már nehezen tudta kivárni, mert látni akarta, mit rejt a csomagolópapír. S amint megkapta már tépte is a papírt, Marika, a testvére rosszallóan nézett rá.

- Miért tépted szét? Nekem úgy tetszett. Azt gondoltam, hogy a babám ajándékát is bele tudom majd csomagolni. Á, de ezzel már semmit nem lehet csinálni!

- Ne keseredj el, kislányom! – szólt Édesanya. Gyere megnézzük, mit lehet ebből a papírból csinálni és meghallgatjuk, hogy miről mesél nekünk!

Eközben Pisti boldogan autózott a szőnyegen Édesapával.

Édesanya, nem tévesztetted el, amit mondtál? A papír nem tud beszélni.

• Dehogynem, csak figyelni kell rá és néhány dolgot meg kell tenni vele és majd meglátod mennyi mindent elmesél. Nézd, itt maradt mindkét színű papírból egy-egy széles csík! Ezt vágjuk ki! Látod ez olyan, mint Édesapád meg én.
• Hogy-hogy?
• Régen, amikor még nagyon fiatalok voltunk mindketten éltük a magunk életét. Olyanok voltunk , mint ez a két papírcsík. Különböztünk egymástól, de sok mindenben azért hasonlítottunk is. Amikor összetalálkoztunk az új, közös életünk kedvéért lemondtunk a régi életünkről. Látod ezt kifejezi, ha félbe hajtjuk a csíkokat! Ekkor már egymáshoz tartoztunk és ahogy együtt laktunk és mindent együtt csináltunk, folyamatosan alakult, változott az életünk. Tegyük csak egymásra ezt a két csíkot és kerekítsük le a nyitott részénél! Mi is így formálódtunk, hiszen akkor már voltak közös céljaink, amiket csak úgy érhettünk el, hogy mindig egymásra figyeltünk és nagyon szerettük egymást. Tudod milyen nagy öröm volt, amikor ti megszülettetek?
• Mi hol vagyunk ezen a papíron? – kérdezte Pisti, aki az autózást abbahagyva, Édesanyja mellé telepedett.
• Majd én megmutatom – mondta Édesapa, aki egy ollót vett a kezébe és a csíkok egyenes oldalánál jó mélyen belevágott a papírba.
• Ez így nem jó – méltatlankodott Pisti, – hiszen ez nem lehet egy család. Ez csak két bevágott lap.
• Várj egy csöppet és máris egy lesz belőle! – mondta Édesanya. Vedd az egyik kezedbe az arany papírt a másikba meg a pirosat! Fogd meg a piros egyik szárát és bújtasd be a felső arany színűbe! Ezután nyisd szét az átbújtatott pirosat és most az aranyat fűzd bele és jól húzd föl a bevágás tetejéig! Na, ugye, hogy összekapcsolódtak!
• Tudjátok a család élete is így fonódik állandóan. A szülők és a gyerekek élete összekapcsolódik, az örömök és a gondok, az ünnepek és a hétköznapok váltogatják egymást, mind szorosabbra fűzve ezzel a család életét.
• Igen, de ez még nincs kész! Hadd csináljam a másik felét én! – kiabálta Marika.
• Rendben. Akkor most Te fogd meg és folytasd a másik szárral! Nyisd szét a pirosat és fűzd bele az arany színűt, majd dugd bele az alsó aranyba! Látod már, hogy mi lett belőle!
• De jó! Ez egy szív.
• Igen egy szív, ami arról beszél nekünk, hogy a szeretet milyen fontos. Az, hogy mi szeretjük egymást és szeretünk titeket és szeretjük az Úr Istent, aki szüntelenül figyel ránk, összetartja a családunkat és olyan erőssé teszi, hogy mindent kibírjon, még a nehezebb időszakokat is. Sőt másokat is be tud fogadni úgy, mint ez a szív, amit most készítettünk, mert ebbe is tehetünk valamit.
• Én már tudom is, hogy mit! – ugrott fel Pisti és már hozta is a csokoládéját, hogy adjon belőle a szüleinek és a testvérének, a maradékot pedig a szívbe tegye.