I. TÖRTÉNET:

 

 

 

1. A Biblia is ilyen lapokból áll, csak persze azok tele vannak írva.

Hogy mivel?

Isten igéjével.

S hogy miről szól az ige?

Megpróbálom ezzel a lappal elmondani nektek. (1)

(Megmutatjuk a lapot, és letesszük az asztalra.)

Ábrahámot, Izrael ősatyját Isten messziről hívta el Kánaánba, s megígérte, hogy nagy néppé teszi, örökségül adja nekik azt a földet...

(Kezünkkel végigsimítjuk az üres lapot.)

...és általuk nyer áldást a föld minden nemzetsége.

 

2. Ábrahám hitt Istennek, s Ő be is tartotta ígéretét. Bár nem azonnal.

Utódai Egyiptomban telepedtek le, a piramisok országában... (2/b)

(Lehajtjuk a téglalap sarkát, majd vissza álló helyzetbe - ez a piramis.)

...és ott igen megszaporodtak. Csakhogy a fáraó ezt nem nézte jó szemmel, és kegyetlen rabszolgaságba vetette őket.

Istennek kellett közbelépnie, aki felhő és tűzoszlop képében vezette ki őket az országból. (2/a)

(Újra lehajtjuk a téglalap sarkát, a lapot kézbe véve csúcsával fölfelé fordítjuk, s az asztal lapján vezetjük - ez a tűzoszlop.)

A Sínai hegynél aztán szövetséget kötött velük... (2/c)

(A lapot oldalára fordítva, kissé kinyitva felállítjuk - ez a hegy.)

...és törvényt adott nekik. Hogy tudják, hogyan kell élniük.

 

3. A pusztában vándoroltak még sokáig, és sátrakban laktak, majd Isten bevezette őket a megígért földre, s ott letelepedtek, házakat építettek. (3/a) (A lapot lefektetjük, lehajtjuk a csúcsát, s háztetőformát kapunk.)

 

4. De nem csak maguknak, Istennek is. Úgy gondolták, Isten a templomban lakik velük... (4/c)

(Közben a házformát félbehajtjuk, rövidebb szélét két oldalra kihajtjuk, és kissé megnyitva felállítjuk - ez a templom.)

 ...s még a templomfalaknak is az Ő dicsőségét kell sugároznia.

Csakhogy a szívük közben elfordult Istentől, megfeledkeztek parancsairól. Ezért Ő prófétákat hívott el közülük, hogy megmutassák a népnek, merre kell menniük, hogyan kell élniük. (4/b)

(Az összelapított templommal,  mint egy nyíllal mutatunk előre.)

 

A próféták jövendöltek egy férfiról, aki majd eljön, s mint a bárány, olyan alázatosan áll a nyírói elé, hogy áldozatul adja magát az emberek bűneiért. (4/d)

(A nyilat hosszában kettévágjuk - a nyírás az áldozatra utál. Vékony papír esetében lehet tépni is.)

 

5. És valóban. Jézus Krisztus megszületett, tanított és gyógyított, de meg kellett halnia a kereszten. Életét adta azért, hogy nekünk életünk legyen. (5)

(A kettévágott nyíl egészben maradó  darabját széthajtogatjuk: egy keresztformát kapunk.)

 

6. Élete nem ért véget a halállal, hiszen harmadnapon követői csak egy üres sírboltot találtak. (7/a)

(A két L-alakú maradékból üres ajtóformát állítunk össze.)

Jézus feltámadott, megjelent a tanítványainak... (6/a)

(A kereszt fölső sarkait hátrahajtjuk, oldalsó szárait lefelé hajtjuk - kész a Jézus-alak.)

...s megáldva őket felvitetett a mennybe. (6/c)

(A karokat most fölfelé hajtjuk.)

 

7. így lett Jézus Krisztus áldássá, a nyitott sír pedig élet hajójává az emberek számára. (7/b)

(A két L-alakú és a két csonka négyzet alakú maradékból most hajóformát állítunk össze, melynek közepére kerül a Jézus­alakból visszaállított kereszt.)

Nyitott hajóvá, ahova bárki beléphet, s élete mint gyertya loboghat Isten dicsőségére. (7/c)

(A még fel nem használt maradékokból egy-egy gyertyaformát állítunk az árboc két oldalára.)